Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
408 SÁNDOR PÁL \ hirdette a századvégi agrármunkásmozgalom történetén keresztül célzatos propagandával ez a könyv. A magyar nép »lelke« legfeljebb csak »jobb hijján« és akkor is »csak pillanatnyilag fogadta be« a nemzetköziség eszméjét — fejtette ki »értékelését« a szerző a múlt földmunkásmozgalmaira utalva, de az ellenforradalmi jelennek szánva szavait.19 5 A nagybirtok fenntartásának antidemokratikus történetfelfogása mellett tehát a munkásmozgalom elleni szellemi háború is előtérbe nyomult az ellenforradalmi korszak polgári agrártörténetírásában. Ez az irány párhuzamos volt, a fasizmus süllyesztőjébe bukott Horthy-reakció egész politikai útjával és a történetírás eszközével szolgálta ki azt a féktelen terrort, amellyel az ellenforradalom a nemzetközi munkásszolidaritás eszméjét igyekezett kiirtani a magyar munkástömegek tudatából. ej A népiségtörténet kérdéséhez A politikai és szellemi ellenforradalom e sötétségében új irányvonalként jelentkezett Szabó István tudományos alapozottságú kis könyve a magyar parasztság történetéről.19f i Az a tény, hogy a magyar parasztság története hosszabb idő után ismét feltűnt a polgári agrártörténetírásban — mégpedig olyankor, amikor ez az irodalom telve volt a nagybirtok érdekeit körülbástyázó antidemokratikus elvek és programmok hirdetésével, önmagában is figyelmet érdemelt. Szabó István e munkájának érdeme, hogy az általános ellenforradalmi hullám közepette olyan szemléletet képviselt, amely a polgári demokratikus átalakulás időszerű programmjának részét képezte. Szabó István írása parasztpolgári szemléletet tükröz, olyan történetfelfogást, amely »az erős és kemény parasztság«-ot19 7 tekinti- ideáljának, illetőleg az ilyen parasztság megteremtését tartja a végső politikai célnak. Ennek a történetszemléletnek árnyoldalai, negatívumai mellett, pozitív vonása antifeudalizmusa volt, ha ezt a szemléletei Szabó István gyakran nem is érvényesítette következetesen. Szabó István könyvének több olyan megállapítása van, amellyel szembehelyezkedik a Művelődéstörténeti Iskola felfogásával és éppen ezért felül is emelkedik azon a feudális szemléleten, amely ez iskola képviselőinek munkásságát jellemezte. Kitűnik ez a magyar történelem egyik sorsdöntő kérdésének, 1514-nek értékelésénél is. Amíg pl. Berlász Jenő az 1514. évi jobbágytörvények súlyosságát igyekezett kétségbevonni, korszakos jelentőségét pedig egyáltalán nem látta meg, addig Szabó István a »bosszúálló Werbőczy«198 törvényéről ír, amely nemcsak »súlyos megpróbáltatást igért a parasztságnak«,19 9 de egyben meg is formulázta »az örökös jobbágyságban -az egyedeire szétbontott parasztság újkori szolgaságát«.20 0 Szabó István rámutatott arra, hogy már a Mátyás monarchiájának felbomlását követő feudális erők elhatalmasodása is elhalványította annak lehetőségét, »hogy a jobbágyságunk I. m. 83. 1. 196 Szabó István: A magyar parasztság története. Bpest, 1940. Magyar Szemle Társaság kiskönyvtára. 8. sz. >•» I. m. 78. 1. "s I. m. 33. 1. 19> I. m. 32. 1. I. m. 35. 1.
