Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
A MAGYAR AGRÁR- ÉS PARASZTTÖRTÉNET POLGÁRI IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 407 körök szószólója is volt, melyek egyre növekvő étvággyal kívántak részesedni a monopolkapitalizmus biztosította maximális profitokból. Az »agrárius« követelések védelme tehát nem maradt meg a nagybirtok fenntartásának egyszerű követelésénél, hanem az imperializmus rendszerébe olvadt, de a finánctőke dús profitjaitól eleső egyes nagybirtokoskörök monopolista igényeit is kifejezte ; következésképpen imperialista politika volt. És ennek a politikának a jegyében állott »Az uj Magyarország agrárpolitikája«.18 8 d) A szelleintörU'neti irányzat további téihcdítása а 30-as evekben Bernát Gyula mellett a »fontolva haladás józan« politikáját ajánlotta az agrárkérdés megoldására Szekfű Gyula tanítványa, Iván János is.189 Annakidején a hivatalos történetírás Iván János munkáját »tárgyilagosság«-a miatt dicsérte.19 0 Valójában ez a dicséret a munka földosztásellenes, látszatreformotsürgetőirányvonalánakszólt.SzeTzőszeTint ugyanis olyanféle »reform«-ra lett volna szükség már a dualista Magyarország birtokpolitikájában is, amely az ellenforradalmi erők kezében még az addiginál is hatékonyabb fegyverként szolgált volna a falusi tömegek földosztást sürgető követeléseinek leszerelésére. A múltra nézve tehát a telepítés, parcellázás, a bérleti rendszer sokkal szélesebb alkalmazását tartotta volna helyesnek a szerző. De ezt a politikát állította oda követendő megoldásnak a 30-as évek agrárpolitikája elé is.191 És még ezt is miért? Csák a körülmények kényszerének engedve, nehogy a »szélsőséges liberalizmus«19 2 a tömegek forrongó hangulatát megnyergelve, a jelenben is — mint a múltban — csak »romboló« munkát végezzen »egyik napról a másikra«19 3 történő »radikális« megoldási kísérleteivel. Nem földosztást, hanem »lassú és tervszerű munká«-val annak elsikkasztását ; ezt az antidemokratikus irányvonalat képviselte Iván János munkája a földosztás látszatával bíró különféle »reformok«« propagálásával. Ugyanez volt az irányvonala Gömbös Gyulának is az agrárpolitikában. Nagyrészt hasonló reakciós gondolatok és irányelvek találhatók egy másik Szekfű-tanítvány, Gabona Béla : A magyarországi agrármunkásmozgalom története (1890—1900) c. dolgozatában. Gabona szintén azt az agrárpolitikát tekintette példának, amelyik a legkülönfélébb látszatreformokkal mellőzi el a 30-as évek egyik alapvető feladatát : a földosztást.19 4 Éppen ezt a problémát kerülte meg a múltszázadvégi agrármunkásmozgalom leírásánál. De az agrárkérdés elsikkasztása mellett szerző egyben a »nemzetközi« munkásmozgalom ellen is irányította ideológiai támadását. A proletárinternacionalizmus eszméje ellen a 30-as évek agrártörténetírásában is felvették az elkeseredett ideológiai harcot. A falu és a város kizsákmányolt munkásmillióinak semmi köze sem lehet a »nemzetközi« munkásmozgalomhoz, 188 Az új Magyarország agrárpolitikája 1867 — 1914. Bpest, 1938. ш Iván János: Földbirtokreform és társadalmunk 1890—1914. Bpest, 1935. IM Lásd Baháts István Jánosnak a szerző álláspontját magáénak valló ismertetését, Századok. 1937. 258. 1. 191 1. m. 70-71. 1. 1,3 1. m. 141. 1. 193 Uo. 184 Gabona Béla: A magyarországi agrármunkásmozgalom története (1890—1900). Bpest, 1934. 75 — 76. s köv. 1. 11*
