Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
402 SAX DOR PÁL s abb szellemtörténeti tanítások hatásait, sőt ezeket átvette és elterjesztette a hazai agrártörténetírásban. E nyugati orientációnak azután egyenes feltétele volt a keletellenes történetszemlélet eluralkodása, sőt nem egyszer a magyar fejlődés szépített rajza, mintegy a keleti »sötétséggel és nyomorral« ellentétben. Ezzel a szemlélettel függött össze a sorozat szerzőinek az a minduntalan hangoztatott kijelentése, hogy a magyar agrárfejlődés »nem a keleti fejlődés láncszeme«, hanem a nyugatival mutat rokon vonásokat. Bár éppen a Művelődéstörténeti Iskola képviselői tettek tényszerű utalásokat a magyar fejlődés keleteurópai jellegére, mégis, amikor a tények tanulságairól, a következtetések levonásáról van szó, nem egyszer ellentmondásba keveredtek a tényekkel. Wellmann Imrénél bizonyos határozatlanság mutatkozik az elvi tanulságlevonásnál. Eleinte »óvatos«-an, csak kevés határozottsággal nyilatkozott a nyugati »agrárstruktúra« mellett.158 Később megállapította, hogy »a hazánkra is kiterjedő keleteurópai agrárfejlődés... útját... kisebb vagy nagyobb mértékben, úgy látszik, mindenütt? megjárta a magyar nagybirtok.«15 9 Ezt a helyes gondolatot azonban tanulmányában mégsem vitte következetesen keresztül. Nem általánosította például a jobbágyság helyzetére — mint erre utalni fogunk —, nem is szólva arról, hogy más helyen a »nyugati hatások« jelentkezését kívánta hangsúlyozni az uradalmi gazdálkodásban.16 0 Wellmann következetlen álláspontját azután a többi szerzők teljesen hibás véleménye váltja fel. Berlász a Thurzó-birtokokról például kijelenti, hogy »a várbirtokok struktúrájában az új középeurópai agrárszervezeti fejlődés nyomai úgyszólván teljesen hiányoznak.«16 1 Nyilván a nyugati agrárfejlődéssel való rokonvonások kidomborítása végett írta Gerendás is, hogy »a hazai fejlődés követi a nyugatit«.16 2 Csak néhány utalás arról, miként kerültek ellentétbe a »Tanulmányok« írói az általuk ismertetett tényekkel. Ezek ugyanis világosan mutatták, hogy az uradalmi gazdálkodás nem nyugateurópai, hanem keleteurópai »agrárstruktúra«. De ugyanez a szemlélet szélesedett és uralkodott el az ellenforradalmi korszak egész magyar történetírásában. Nem véletlen, hanem igen tudatos és határozott véleménynyilvánításról van szó akkor is, amikor — Szekfű Gyula tollából — az 1870—80-as évek agrárfejlődéséről ezt olvashatjuk : »A mi viszonyaink ebben a korban is nyugati állapotok163 egy-egy formáját mutatják« és távolról sem a »keleti orosz vagy balkáni elnyomást«.161 Nem ellentétes, hanem teljesen párhuzamos irányú volt tehát ez a történetfelfogás az ellenforradalmi korszak politikájával, amelynek éppen a szovjetellenesség, az »orosz elnyómás«-ról évtizedeken át terjesztett tervszerű megtévesztés volt az egyik legfőbb célja. A hivatalos magyar történetírás — benne a Művelődéstörténeti Iskola agrártörténet írása- — tehát ezen a vonalon sem ideológiai ellenzéki erőként jelentkezett és működött. 158 Wellmann: A gödöllői... uradalom gazdálkodása. 100—102. 1. 159 Domanovszky-Emlékkönyv. 683. 1. 160 Uo. 681. 1. 161 Berlász, i. m. 10. 1. 162 Gerendás, i. m. 5. 1. 163 Saját kiemelés. 164 Magyar történet. V. köt. Bpest, 1936. 539. 1.
