Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 393 tétben a felszabadulás előtti időkkel — marxista tartalommal és szocialistaépítőmunkánk céljait-szolgálva további eredményekre fog vezetni. A felszabadulás előtti időszakban, a feudális színezetű burzsoá magyar történetírás — mint ezt Domanovszky Sándor ós tanítványainak példája talán a legjobban mutatja — megteremtette a maga együttesét, iskoláját a nép érdekeitől elszakított történettudomány művelése érdekében, alapjában véve haladásellenes poiitikai célok szolgálatában. A marxista magyar történetírás*viszont jelenleg még nem teremtette meg azt a munkaformát, amely — a szocialista építés érdekében — a tudományos szakemberek egységes irányítással kiképzett, módszeres munkát végző együtteseit hozza létre az egyetemeken. Erre pedig szükség van. A Domanovszky-iskola munkásságának áttekintésénél nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a »Tanulmányok« pozitivista módszere — amely, mint utalni fogunk rá, nem zárta ki a szellemtörténeti behatásokat — éles kontrasztként jelentkezett a Szekfű-féle ultra szellemtörténeti irányzattal szemben. Amíg Szekfű az objektív történeti folyamatokra utaló tényektől úgyszólván teljesen elrugaszkodott és a szellemtörténet vakvilágának kísérelt meg gazdaságtörténetet írni, addig Domanovszkyékat a tényanyag gondos feltárása — ha nem is mindig helyes értékelése — jellemezte. Történetet — hangoztatta Domanovszky Sándor — »nem lehet adatok nélkül konstruálni«.100 A Szekfű-féle szellemtörténet és a Domanovszky-féle pozitivizmus, igaz, egyaránt a polgári történetírás irányai és így közös, osztálygyökerük és ebből eredő közös szemléleti korlátaik voltak, de bizonyos mértékig — a polgári történetírás keretein be1 ül — szemben is állottak egymással. Domanovszky Sándor és tanítványainak jelentős munkássága, a félfeudális-polgári történetszemlélet és az ehhez tapadó pozitivista módszer minden korlátozottsága és erőtlensége mellett is — ideológiai ellenállás volt a gazdaságtörténetnek szellemtörténettel való elárasztásával szemben,10 1 Ezt az ellenállást nekünk is látnunk kell és, az adott körülményeket figyelembevéve, részeredményeit meg is kell becsülnünk. Nem véletlen, hogy a Domanovszky Sándortól elindított és általa irányított »Tanulmányok« valóban új szakaszt nyitottak polgári agrártörténetírásunk fejlődésében. A Domanovszky Sándor által vezetett együttes tudományos eredményeinek legfontosabbika a majorsági (allodiális) gazdálkodás alapvetően fontos hazai szerepének feltárásához fűződik. Ha a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle sok értékes dokumentumot tárt fel a majorsági gazdálkodás, főként XVII. századi viszonyairól, akkor a »Tanulmányok« szerzői a Szemle anyagát jelentékenyen kiszélesítve, nemcsak a kérdés elméleti kifejtésére törekedtek, de azt történelmileg valóban jel is dolgozták. Ennek a kutató és feldolgozó munkának pedig nagy fontossága van a kapitalizmust megteremtő eredeti tőkefelhalmozás korszaka hazai és egyben keleteurópai agrártörténete szempontjából. A majorsági gazdálkodás hazai döntő szerepének felfedezése ugyanis azt bizonyította, hogy Magyarországon a mezőgazdasági árutermelés a keleteurópai fejlődésnek megfelelő úton haladt a kapitalizmus irányába. Amint 100 Lásd Domanovszkynak a »Tanulmányok«-hoz írt előszavát. Idézi: Wellmarm, Emlékkönyv 671. 1. 101 Berlász Jenő is megállapítja, hogy Hóman Bálint mellett elsősorban Szekfű Gyula »nevéhez fűződik a szellemtörténeti irányzatnak a magyar historiográfiában való uralomrajuttatása«. (A magyar gazdaság- és társadalomtörténetírás kialakulása. Bpest, 1943. 14. 1.)
