Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
394 SÁND0E FÁI, Engels a keletnémet fejlődésről mondotta : »A kapitalista korszak a falun, mint a jobbágyi robotmunkára alapozott mezőgazdasági nagyüzem korszaka köszöntött be.«102 Vagyis nálunk — mint általában Kelet-Európában — nem a tőkés nagyüzem, .nem a tőkés bérleti rendszer, hanem a »robotmunkára alapozott« feudális majorsági árutermelés bontakozott ki a XVI—XVIII. században. Ez a tény pedig szükségképpen összefüggött a magyarországi jobbágyság helyzetének, az eredeti tőkefelhalmozás talaján végbemenő kisajátításának ismét csak keleteurópai sajátosságaival, bármennyire igyekeztek is ezt tagadni, mint rámutatunk, a »Tanulmányok« szerzői. A tőkés árutermelés megközelítése a majorsági árutermelés útján, a jobbágyság kisajátítása elsősorban a földcsonkítások útján, a zselléresedés formájában : ezek voltak a magyar agrárfejlődés sajátos mozzanatai, melyek egyaránt a keleteurópai fejlődésre jellemző késői feudalizmusban, a jobbágyrendszer »második kiadásának« uralmában gyökereztek.103 A hazai agrárfejlődés tehát a keleteurópai típus egyik színárnyalataként jelentkezett. Ehhez járult még az egyre mélyülő gyarmati függőség hatása, amely mintegy konzerválta és megmerevítette az uralkodó feudális termelő viszonyokat, s ezáltal még jelentékenyebb szerephez juttatta a feudális majorsági gazdálkodás hazai rendszerét. Mindez csupán tömörített összegezése a »Tanulmányok« adta tényanyag legfontosabb tanulságainak, a majorsági gazaálkodas hazai problematikájával kapcsolatban. Úgy gondoljuk, hogy már ezek az utalások is jelzik a majorsági gazdálkodás egész történeti útjának fontos voltát a magyar agrárfejlődésben. Ki fogjuk mutatni, hogy a «Tanulmányok« szerzői más irányú következtetéseket vontak le az általuk felfedett tényekből. De a tanulmánysorozatnak további fontos eredményei, illetőleg tanulságai is voltak. A Magyar Művelődéstörténeti Iskola tárta fel a XV—XVIII. századi magyar nagybirtok egész gazdasági mechanizmusát és rajzolt eleven képet a nagybirtok gazdasági életéről, az adatok szabta korlátok között. Ennek a munkálatnak köszönhető, hogy agrártörténetírásunk egyáltalán képet alkothat magának a XV—XVIII. századi magyar mezőgazdaság fejlődésének fő mozzanatairól. E tanulmánysorozat keretében született meg olyan feldolgozás is, mint Wellmann Imrének a gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodásáról írott monográfiája, amelyik — nagybirtokot magasztaló, feudális szemléletű irányvonala- mellett — elsősorban az anyag szakszerű kezelésével, a XVIII. századi nagybirtok gazdasági életének plasztikus, életteli rajzával emelkedik ki a sorozat hasonló irányvonalú többi példányai közül. Az uradalomtörténeti sorozat további eredményei közé tartozott a majorsági gazdálkodás termelőerőinek feltárása és beható vizsgálata. Az egyes monográfiák többnyire finom részletességgel mutatták be az uradalmi és a túlsúlyban lévő jobbágytechnika szerepét a gazdálkodásban, a használatos művelési formákat, a piac alakulását és hatását az árutermelés fejlődésére. Ennek a munkának szintén megvolt, a tényanyag puszta megismertetésén túlmenően, elvi jelentősége. A feltárt anyag megmutatta az uradaimi termelő-102 Engels: A német parasztháború. A mark. Bpest, 1949. 108. 1. 103 A magyarországi eredeti tőkefelhalmozás problematikájával kapcsolatban kezdettől fogva alapvető követelmény volt a magyar fejlődésnek a keleteurópai fejlődéssel való összehasonlítása. E feladat megoldása felé tesz kezdeti lépéseket Fach Zsigmond Pál újabb elvi jellegű cikkében : Az eredeti tökefelhalmozás sajátosságai Magyarországon. Propagandista. 1953. sztpt.—okt. sz. 52. 1.
