Századok – 1954
Vita - Sándor Pál: A magyar agrár- és paraszttörténet polgári irodalmának kritikájához 373
Л MAG VAK AGRÁR- Kb PARASZTTÖ KTÉNET POLGÁR) IRODALMÁNAK KRITIKÁJÁHOZ 387 századi rész leírása is »el van nagyolva«.7 5 írása tehát jellemzően csupán a feudális múlt agrártörténetét igyekezett felölelni és még azt sem teljesen. Ezért a polgári gazdaságtörténeti munkák olyannyira jellemző vezérelve — a tőkés gazdálkodás felsőbbrendűségéről, a kapitalizmusról, mint a fejlődés betetőzéséről szóló elv — nála nem is érvényesült.7 6 Nem kevésbbé nyomták rá bélyegüket e feudális korlátok a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle tartalmára. Bármilyen fontosak voltak is a Szemle cikkei, közleményei, jelentőségüket csökkentette, hogy a kutatásokat a XVI—XVIII. századra korlátozták. A Szemle sem terjeszkedett ki a mezőgazdaság kapitalista korszakának vizsgálatára, közleményeivel megmaradt a feudális korszak igen szűkrészabott korlátai között. Ebből pedig már szükségszerűen következett az is, hogy a feudális nagybirtok vizsgálatát kellett előtérbe állítania. És nem voltak mentesek a feudális ideológia beszűrődéseitől Acsády és Márki művei sem. Még Acsádynál is találkozunk olyan felfogással, fogalmakkal vagy éppen terminológiával, amelyek az uralkodó, feudális ideológia hatásait tükrözik. Példaképpen hadd utaljunk itt csupán arra, hogy Acsádynál is olvashatunk a »jó földesúr« hamis ideáljáról. »Akadtak ugyan ebben az időben is — írja az 1514. évi parasztháború időszakáról — nemeslelkű, úgynevezett jó földesurak«.7 7 Ugyanez tapasztalható Márkinál is, aki »jólelkű földesúr«-ról7 8 írva, a feudális rendszert nemcsak mint a jobbágyok úri kizsákmányolásának rendszerét mutatta be, hanem »az egymásra utalt földesúr és jobbágy« érdekazonosságáról írva, néha maga is idealizálta ezt a rendszert.79 A »jó földesúr« példáját azért emeltük ki, mivel az ellenforradalmi korszak agrár- és paraszttörténetírásában éppen ez volt egyike azon vezérszólamoknak, miknek folytonos hangoztatásával kísérelték meg fedezni a 48 előtti feudális kizsákmányolás és elnyomás rendszerét. Bár ezek a hibák egyképpen a szerzők osztálykorlátaiból következtek, mitsem változtatnak műveik alapvető jelentőségén, történetszemléletük viszonylag haladó voltán. Ézeknek a vonásoknak kiemelésével kíséreltük meg körvonalazni a -hazai agrár- és paraszttörténet késői megszületését és fejlődésének fő állomásait a XIX. század végétől az imperializmus első évein át az első világháború kitöréséig. 2. Az * Ib nl oiTad;ilnil korszak polgári agrár- és paraszltörténetírása Márki műve után hosszú évekig szinte lekerült a napirendről az agrár-és paraszttörténet művelése. Különösen állt ez az agrártörténetre. 75 1. m. 16. 1. 76 »A mezőgazdaság fokozatos fejlődéséről még halvány, elmosódott képet, egyszerű fogalmat sem kapunk« — jegyezte meg Wenzel könyvéről Acsády, i. m. 16. í. 77 1. m. 207. 1. Ugyanakkor megtalálható Acsádynál a Habsburgok »jobbágyvédelmének« hamis gondolata is. Meg kell azt is jegyeznünk, hogy Acsády nem ismerte fel a majorsági gazdálkodás uralkodóvá válásának a parasztságra nézve súlyos következményeit sem. 78 1. m. 124. 1. 79 1. m. 116. 1.
