Századok – 1954

Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335

362 BÍRÓ JENŐ Kassánál és Lévánál azonban válságos helyzet fejlődött ki. Ekkor határozta el a Hadseregparancsnokság, hogy az egész vonalon ellentámadásba megy át. A III. (Landler)-hadtestnek rendelkezésére bocsátotta a 6. hadosztályt s az egész hadtest megkezdte támadását, Igló és Branyiszkó felé, hogy újból vérrel öntözze az 1849-i dicsőséges csatateret* Az újjászervezés alatt álló 5. hadosztály felfrissített részeit az arcvonal középső részein a Sajó és Rima völgyében vetette harcba. Június 17-ére az V. hadtest is végleg befejezte felvonulását és megkezdte mindhárom hadosztályával a támadást. A hadtestparancsnokság a következő támadási irányokat tűzte ki : 3. hadosztály — amelynek a hadtestparancsnokság ismét alárendelte az offenzíva kezdetén önállósított 1. dandárt — : Selmecbánya ; 4. hadosztály : Verebély ; 8. hadosztály : Érsekújvár. Ezt a támadást támogatni kellett a dunai hajórajnak is, amely akkor meglehetős tűzerőt képviselt. A nagyszabású ellentámadás teljes sikerrel járt. Az V. hadtest a Léva környékén június 17-én és 18-án kialakult csatában győzelmet aratott. Ez volt a harmadik lévai csata. A harc 18-án délig váltakozó szerencsével folyt, délben azonban kedvező fordulatot vett. A hadtestparancsnokság harcjelentésében kiemelte a tisztek hősies magatartását. Eszerinl a csata kedvező fordulata nekik volt köszönhető : »Nemcsak értékes szaktudásukat, hanem életüket és vérüket is készséggel állították a Magyar Tanácsköztársaság szolgálatába« — olvashatjuk a harcjelentésben. Stromfeld ezredes elrendelte, hogy a Landler-hadtest az 1. és a 6. hadosztállyal a Hernád két oldalán nyomuljon előre. A Tisza mellől időközben Léva környékére szállította a 2. hadosztályt. Ezzel megerősítve, az V. hadtestnek nyugati irányban kellett a támadást tovább folytatnia. Ettől a koncentrikus előnyomulástól nagy eredményeket lehetett volna várni, ha a teljesítményekre nem hatott volna bénitólag az V. hadtest bizonytalan vezetése s emellett a csapatok elkedvetlenedése, amiről egyre több jelentés számolt be. A Vörös Hadsereget a hadműveletek fizikailag nagyon kimerítettek, hiszen á követelmények eddig is óriásiak voltak. Ezzel együtt fokozták demoralizáló tevékenységüket a jobboldali szociáldemokraták és a hadseregen belüli ellenforradalmárok. Június 19-én a Tanácsok Országos Kongresszusán is nagy külpolitikai vita zajlott le, amelyen a dcfetista jobboldali szociáldemokraták véleménye kerekedett felül. Bár hangzottak el olyan vélemények, hogy az eddigi győzelmek eredményét további offenzívára kell kihasználni, a hangulat és a határozati javaslat inkább a béke mellett nyilatkozott meg. Június 20-án a harctéren sikeresen folytak a hadműveletek. A hátországban ezen a napon robbant ki a dunapataji ellenforradalom, amit a IV. hadtesl könnyen elfojtott. Június 22-én az V. hadtest könnyűszerrel visszaverte az ellenség Komárom és Zólyom között intézett támadását. Ugyanezen a napon a csehszlovák főparancsnokság felhívta a Hadseregparancsnokságot, hogy a Vörös Hadsereg ürítse ki a Glémenceau második jegyzékében megjelölt területet. Az északi területek kiürítéséről hosszas vita folyt a Kormányzótanácsban. A kommunisták tiltakoztak a biztosíték nélküli terület-átadás ellen. Lenin táviratban figyelmeztette Kun Bélát, hogy ne higyjen az antanthatalmaknak, melyek csak időt akarnak nyerni. Kun azonban titokban tartotta Lenin táviratát és a szociáldemokratákkal együtt keresztülvitte.