Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
••М^МН^Н^ВЯМННННПМНИННННЁНИИНМНИИ ADALÉKOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HADTÖRTÉNETÉHEZ 355 íiagy volt a zsiradékhiány. Tehát a gazdasági helyzet is parancsolólag követelte az ostromzár áttörését, a katonai támadást. Dél felé ez túlságos kockázattal járt volna a szerb-antant túlerő és az utóbbi hatalmas tartalékai miatt ; ezenkívül feltétlenül maga után vonta volna a román-csehszlovák offenzívát is. Mindez meghaladta volna a Tanácsköztársaság teljesítőképességét. A keleti támadás ellen az szólt, hogy a románok egy tekintélyes akadály, a Tisza mögött álltak ; a hadműveletekhez nagy mennyiségű hacÜhídanyagra lett volna szükség, az pedig egyelőre nem állt rendelkezésre. Az északi fronton való támadást viszont indokolttá tette az a tény, hogy a cseh csapatok is improvizáltak, s minthogy hódító háborút viseltek, őket liem fűtötte a lelkesedés. Azonkívül az előnyomulás irányában Kassa felé nincs folyó vagy más természetes akadály ; a csehszlovák csapatok a fegyverszüneti megállapodás ellenére lépték át a demarkációs vonalat s foglalták el többek között Miskolcot, Szerencset, Sátoraljaújhelyt. Nem utolsó sorban az északi irányú támadás mellett szólt, hogy ha sikerül szétpattantani az ostromgyűrűt, esetleg mégis közvetlen érintkezésbe juthatunk az orosz szovjetköztársasággal, ami elsősorban a Tanácsköztársaság számára mérhetetlen előnyt jelentett volna. Ezeknek a katonai-politikai megfontolásoknak alapján a miskolci győzelem után a Forradalmi Kormányzótanács elfogadta az északi offenzíva gondolatát, s hozzájárult, hogy a Vörös Hadsereg az imperialista csehszlovák csapatokat űzze vissza egyelőre a demarkációs vonali a. A déli irányból, a Duna—Tisza közén indítandó szerb-francia támadásról szóló hírek, melyeket a szociáldemokraták is erősen terjesztettek, május közepén kulmináltak, azután a veszély csökkenni látszott. Május 24-én estig a támadás nem indult meg, sőt azt jelentették, hogy a szerbek erőket vontak el az olasz határra, Ljubljana környékére, a francia támadás pedig a franciaangolszász ellentétek miatt késik, sőt talán el is marad. Ha ezek a hírek igazak voltak, biztosra lehetett venni azt is, hogy a románok sem fognak támadni. A kedvező hírek hatása alatt a Hadseregparancsnokság kiadta előkészítő intézkedéseit egy nagyszabású támadó hadműveletre a Tisza és Losonc között. Másnap, május 26-án a Hadseregparancsnokság döntő elhatározását naplójában a következő szavakkal rögzítette le : »a cseh és román haderő belső szárnyát áttörni, az előbbieket döntően megverni, majd a Tiszán átkelve utóbbiak ellen fordulni.«1 8 Ebből a célból Stromfeld ezredes minden másutt nélkülözhető erőt az északi frontra akart összevonni s a Landler-hadtest kötelékében hatalmas súlyt szándékozott létrehozni. Ezek az erők a következők voltak : a Miskolc körül csoportosított 1. hadosztály, a Kecskemét környékén levő 4. és 6. hadosztály, valamint a Dunántúlon alakulóban levő 8. hadosztály. A Forradalmi Kormányzótanács ezt az elhatározást jóváhagyta. Forradalmi bátorság kellett ahhoz, hogy a kis területre összezsugorodott Tanácsköztársaság a nagyhatalmak akarata ellenére megkísérelje a területére betört imperialista rablók kiűzését. Május 27-én a Hadseregparancsnokság közölte részletes támadási tervét. Az offenzívában részt vesz az egész északi front, a Duna vonalát 18 Hadseregparancsnokság : Napló. Május 26. H. I. L. — MTI. 744/XVII. csomó,.
