Századok – 1954
Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335
356 BÍKÓ JENŐ kivéve. Súly a keleti szárnyon a Landler-liadtestnél, amely támad a Tisza és a Bodva völgye között. Feladata előretörni Kassa felé és elválasztani a csehszlovák és román erőket. Alárendelve az 1., 4., 6. hadosztály és a 10. dandár. A Landler-hadtesthez csatlakozik nyugat felé a hadsereg-közvetlen 5. hadosztály, feladata Rimaszombatra, majd Rozsnyó és Tiszolcra előretörni. Tovább nyugatra csatlakozik a 3. hadosztálya melynek fő előnyomulási iránya Losonc—Zólyom. Végül az 1. dandár, feladata a Garam-vonalat elérni. Utóbbi kettő ugyancsak hadsereg-közvetlen, azaz közvetlenül a Hadseregparancsnokság rendelkezése alá tartozik. A Tisza mentét megfigyelő I. hadtest nem vesz részt a hadműveletben, de a román erők foglalkoztatása és megtéveszetés végett vállalkozásokat hajt végre. De ha megvalósult a hadseregparancsnokság későbbi szándéka, hogy nagyobb erő Tokajnál átkel a Tiszán és Nyíregyháza felé tör elő, Szolnoknál szintén átkel a Tiszán s az előnyomuláshoz csatlakozik.19 Ha közben dél felől a francia-szerb támadás megindulna, a budapesti IV. hadtest — amely időközben a Vörös Vasas Hadosztályból alakult —, azt mindaddig késlelteti, amíg a Hadseregparancsnokság át nem csoportosítja az erőket s a Vörös Hadsereg olyan csoportosítást nem vesz fel, hogy támadólag léphet fel. Végül a súly, a Landler-hadtest körletébe vonja a 8. hadosztályt, mely a Dunántúlon erősen közeledett megalakulásának befejezéséhez. Átütő erővel nyilvánult meg ebben a tervben az a hadászati elv : ahol a döntést keressük, nem lehetünk elég erősek. Stromfeld ezredes a nyolc had osztályból négyet összpontosított azon a területen, ahol a döntést ki akarta csikarni ; 21 /z hadosztályt hagyott a támadó arcvonal kevésbbé fontos szakaszán és csak D/o-et az ország többi demarkációs vonalán, illetve frontján. Merész erőcsoportosítás, valódi súlypontképzés volt ez! A kormányzat sem maradt tétlen a hátországban. Zászló alá hívta az összes tényleges tiszteket 65 éves korig. Ugyanakkor Szamuelly Tibor népbiztos Moszkvába repült, hogy Lenint a Magyar Tanácsköztársaság általános helyzetéről és katonai szándékáról tájékoztassa és segítségét kérje. A Hadseregparancsnokság az offenzíva kezdetét május 30-ára tűzte ki. Ebben az időpontban a magyar Vörös Hadsereg csoportosítása a következő volt :* Súly a Landler-hadtestnél volt, melynek 1. hadosztálya az alsó Sajó mentén biztosított ; Sajópetrinél csatlakozott a 6. hadosztály, mely részeivel már a Sajó keleti partján helyezkedett el. Mindkét hadosztály mélységben tagozva készen állt a támadásra. A 4. hadosztály, amelynek vasúti szállítása Kecskemétről ezen a napon fejeződött be, Emőd környékén hadtest-tartalék volt. Az 1. hadosztály feladata volt a Sajón Poga és Sajópetri között átkelni s jobb szárnyával Tiszaluc, a ballal a Sashalom 201-es háromszögelési pont felé támadni. A 6. hadosztálynak, súllyal a Hernád nyugati partján, Szikszó felé kellett előretörnie. Az 5. hadosztály Putnok, Bánréve, Feled körzetébe jutott, onnan Rozsnyó és Rimaszombat volt a fő előnyomulási iránya. A 3. hadosztály az Ipoly mentén állott ; súlyával Losonc, Zólyom irányába kellett előretörnie, 19 Hadseregparancsnokság 529/18. hdm.-sz. intézkedése. H. I. L. — M. T. 1. 60. csomó. * L. 3. és 4. sz. térképvázlatot.
