Századok – 1954

Közlemények - Biró Jenő: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság hadtörténetéhez 335

ADALÉKOK A MAGTAB TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HADTÖRTÉNETÉHEZ 353 Ekkor az 1. hadosztály zöme Miskolcon volt (5 munkászászlóalj), a többi pedig az alsó Hernád és Sajó mentén biztosított észak felé egész Sajószentpéterig, tehát már eleve az ellentámadás elhárításához volt csoportosítva. A Landler-hadtest másik hadosztálya ez alatt az idő alatt a nehéz hegyi terepen lassan nyomult előre a Bükk-hegységben. Május 21-én Egertől északra Szilvásváradot, 22-én pedig Nádasd-Pétervásár magasságát érte el. Ezen a fronton komolyabb harci cselekmények eddig nem voltak. Másnap, május 23-án reggel valóban megindult az ellentámadás. Az ellenség három irányból, északról, északnyugatról és keletről koncentrikus támadást indított Miskolc ellen. Ez a hadjárat folyamán az egyedüli eset, amikor a csehszlovák és román erők harcászatilag együttműködtek. A Sajószentpéternél megtámadott budapesti 32. gyalogezred a túlerő elől rövidesen a hegyekbe tért ki dél, azaz Miskolc felé. Az erősen tagolt, erdős, hegyes terepen a gyalogsági kötelékek elvesztették egymással a kapcsolatot, úgyhogy este az ezrednek csak 2 százada volt használható. Ezek Miskolctól kb. 2 km-re északra védőállásokba vonultak, ahová a hadosztály a 8. ezred egy zászlóalját küldte támogatásukra Miskolcról. Az ellenség nem tudott a nehéz terepen gyorsan előnyomulni, a nap folyamán mindössze kb. 5 km. tért nyert. Miskolcot május 23-a folyamán tehát északról nem fenyegette közvetlen veszély. Annál inkább kelet felől. A Felsőzsolca környékéről reggel megindult támadást az 1. hadosztály biztosító részei hiába igyekeztek feltartóztatni. Kemény harcok közepette kénytelenek voltak Miskolc keleti szegélyéig visszavonulni. Itt azonban közbelépett a miskolci tartalék, a derék 8. és 9. munkásezred, melyet az 1. hadosztályparancsnokság ellentámadásra rendelt. Az ellentámadásból rendkívül súlyos, elkeseredett harcok fejlődtek ki. Szünet nélkül dörögtek az ágyúk, kelepeltek a géppuskák. Dél felé a helyzet annyira válságos lett, hogy a III. hadtest szabotáló vezérkari főnöke, Julier alezredes el akarta rendelni a visszavonulást és Miskolc kiürítését. Mikor azonban ezt a felelőtlen elhatározását, amely súlyos következményeket vonhatott volna maga után, a Hadseregparancsnokságnak távbeszélőn jelentette, Stromfeld ezredes merészen közbelépett s a leghatározottabban megtagadta hozzájárulását. Miskolc kiürítéséhez. Elrendelte, hogy a várost minden körülmények között tartani kell. A vezetés szilárdságának s a jól vezetett 1. hadosztály hősies harcának meg is lett a gyümölcse. Miskolctól keletre ugyan még sokáig ide-oda hullámzott a harc, miközben vad kézitusákra került a sor, de a győzelem a késő délutáni órákban végül is a vörös lobogó mellé szegődött. A támadás elhárításában kiváló érdemeket szerzett a gyalogságon kívül a két páncélvonat is. Az 1. hadosztály estére visszafoglalta Felsőzsolcát s Miskolctól keletre a Sajóvonalat. A Sajó vonala Miskolctól délre szintén kemény tusa színhelye volt május 23-án. Reggel Sajólád környékéről is erős támadás indult és súlyos elhárító harcok fejlődtek ki, melyek késő délutánig tartottak, végül is egy sikeres ellentámadás a folyó keleti partjára vetette vissza az ellenséget. Amint a helyzet Miskolctól keletre megszilárdult, Kerekes alezredes intézkedett az átcsoportosításra vonatkozóan, hogy Miskolctól északra is visszaűzze az ellenséget a Sajóvonalra. A nehéz harcok után a 23-ról 24-ére virradó éjszaka a 8. nmnkásezred s a tüzérség zöme átcsoportosult az északi