Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

vi Hü 0-NY I IGNES erejük volt-e nagyobb, de Nagybánya számára 1699 tavaszán súlyos problémát jelentett Pintye. »Már fényes nappal felverik a falukat. . . . mégh két Hadnagyot várnak századmagával, onnan alól, Várad és Gyula vidékéről, kik Rátz, Oláh és Magyarságbul confluáltak, itt azok is minden-nap szaporodnak.« Minden bizonnyal Pintye hívei voltak azok a kurucok — akik 1699. augusztus 15-én Nagybányára ütvén a Kerekes Ferenc kertjében szállottak meg. Miután eredménytelen volt minden kísérletezés, hogy kézrekerítsék őket, a szatmári katonai parancsnokság megkísérelte szolgálatába fogadni Pintyééket. Megindultak a tárgyalások, de nem jutottak dűlőre. Pintye Grigore és társai »hegyi tolvajok« maradtak, évről-évre rettegésben tartván a vidék földesurait, német őrségeit és tisztviselőit. Mozgalmuk a nép tiltakozását juttatta kifejezésre az idegen elnyomás ellen, ezért a lakosság körében számos támogatójuk van. »Az egész Máramaros-vidék, Bányavidék, Szatmár vármegye tele van a kuruc tolvajok orgazdájával és postásával.« Pintye Grigore mozgalmát részleteiben nem ismerjük. Egy adat azonban rávilágít arra, hogy a Rákóczi-szabadságharcban 1703 nyarán sokan nem láttak mást, mint a Kővárvidéki hegyitolvajok mozgalmaihoz hasonló próbálkozást, »Németes« emberek Máramaros vidékén azt beszélték, hogy »Pintye jobb módjával kötötte fel a fegyvert mint Rákóczi«. Ez a megállapítás, mely még Rákóczit el is marasztalja Pintyével szemben, számunkra azt mondja, hogy a kuruc szabadságharc kezdetét, akik még nem ismerték fel annak nagy nemzeti távlatait, hasonlónak találták Pintye mozgalmához. Pintye Grigore tehát olyan úton járt, melynek szükségszerűen, minden sajátos kitérése ellenére is, a Rákóczi-szabadságharcba kellett torkollnia.3

9 A Habsburg-ellenes mozgatni másik gyújtópontja a Székelyföld. A székely nemzet 1698-i postulatumaiban a következőket olvashatjuk : »a tolvajok székeinkben igen meg kezdettek sokasodni, nevezett szerint pedig a csíki székely helyekben és az mint ő kigyelmek jelentik, mind ebben, mind az másik esztendőben feles emberek halálokkal egyéb sok károkat is töttek, kik is az mint gondolhatják ő kigyelmek, vagy az lengyel pártról, vagy az moldvai vajda birtokairól származnak«. 1702-ben az a hír támadt, hogy a háromszéki és csíki székelyek rebellálni készülnek. A vizsgálat semmi bizonyosat nem derített ki, de ezeknek az adatoknak a jelentőségét csak akkor tudjuk a maguk valójában felmérni, ha számbavesszük, hogy 1703-ban Csíkszék és Háromszék Erdély legforrongóbb vidéke.4

0 1702-ben valószínűleg erről a két vidékről terjedt szét Erdély minden zugába a tolvajoknak nevezett, de valójában magukat kurucoknak mondó bujdosók feltűnésének híre. A nyári hónapok végére éri el tetőpontját ez a nehezen felmérhető, de meglétét tényekkel bizonyító mozgalom. 1702. augusztus 11-én Lőrinc-nap táján nagyszámú »prédo«-csapat táborozik Szentbenedek környékén a Tövis völgyében. Mikeházi Mohai László nemesember ellen a következő év elején azért indítanak vizsgálatot, mert ezeknek a »prédok«-nak élelmet adott.4

1 39

Pintea Viteazul — cele diatűi documente — Pop. Darin. Família 1934 — VII. sz. 85-94. 1. N. V. 1881. júl. 12. 19., aug. 16., szept. 27., okt. 11. ; OL Prot. Sess. 1701-1705. к. 209, 349, 353, 411. 1.; Gub. Pol. 1701/273. L. С. R. L.-H. 116. 117.1. ; Pintye román népköltészeti emlékei Köpeczi Béla közléséből; OL A Rákócziszabadságharc levéltára. Nagybánya 1699. ápr. 28. 40

E. O. E. 367 ; Cserei 311. 1. 41

Szilágyi S. : Adversáriák Csereihez. 34. 1.