Századok – 1954

Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317

332 P. N. TBETYAKOV végbe. A szlávok betelepedésük után a félszigeten hozzájárultak a rabszolgatartó rend megdöntéséhez, ők lettek az urak és a félszigeten megalakították első korafeudális államaikat. A kéziipar és a kereskedelem nivelláló ereje, a gótokkal, hunokkal, Bizánccal és az avarokkal vívott szakadatlan háborúk, a lakosság jelentős vándormozgalmai, valamint a keleti szláv törzsek déli csoportjának életében domináló egyéb történeti sajátságok azt eredményezték, hogy az egyes ant törzsek kulturális tekintetben alig különböztek egymástól. Sokszor csak olyan másodrangú ismertetőjel alapján lehet őket egymástól megkülönböztetni, mint a női fejdíszek.1

5 Feltételezhető, hogy a déli törzsek körében korán eltűntek a lényeges dialektális különbségek is. A Dnyeper középső folyása mentén minden valószínűség szerint egy nagy keleti-szláv dialektus alakult ki, amely a későbbiek során az összes keleti szlávok közös óorosz nyelvének alapját képezte. Kissé más arculatú volt az i. u. első évezredben, az Európa viharos eseményekkel terhes déli részétől távolabb lakó északi keleti-szlávok élete. Itt az i.,u. első évezred derekáig fennmaradt a patriarchális rend ; a földművelésnek főleg »égetéses« jellege volt ; a kéziipar kevéssé volt kifejlődve, bár a vas feldolgozása nagyarányú volt. Ilyen körülmények között a helyi kulturális sajátosságok szembeszökőbben mutatkoztak meg, mint délen: Az archeológusok jól ismerik az egyes keleti szláv törzseket — a krivicseket, a novgorodi szlávokat, a szeverjánokat, vjaticsokat, stb. Ezek a törzsek jól megkülönböztethetők egymástól lakóházuk jellege, temetési szertartásaik részletei, fejdíszeik és díszítőelemeik révén.1

6

Hihetőleg jelentős nyelvjárási eltérések is fennmaradhattak itt. Az északi és déli keleti-szláv törzsek társadalmi-gazdasági fejlődésének színvonalában és kultúrájában mutatkozó eltérések csak az i. u. első évezred második felében kezdenek fokozatosan elmosódni. Az archeológiai leletek arról tanúskodnak, hogy ebben az időben mindenütt egyféle keleti-szláv kultúra terjed el, és ez a régi orosz nép kialakulásának egyik előfeltétele. E kultúra fő oszlopa a közép-dnyeperi és a Dnyeszter-melléki törzsek kultúrája volt. Feltehetjük, hogy ekkorra a hatalmas déli csoport dialektusa alapján a régi keleti-szláv dialektusok már nagymértékben kiegyenlítődtek és így kialakult az óorosz nyelv. Az északi keleti-szláv törzsek történeti és etnikai életében fontos szerepet játszott az a körülmény, hogy a Dnyeper mellékétől északra, az Iimen- és a Csud-tó medencéjébe, keleten pedig a Felső-Volga és a Volga-Oka közében nyomultak előre. Ez valószínűleg lassú beszivárgás lehetett, egyre újabb területeket hódítottak el az erdőségektől a faluközösségek földművelése számára. Az első szláv telepek és kurgánok a Pszkovi-tó és a Felső-Volga körül jelentek meg az i. u. első évszázadokban. A szlávok az első évezred közepe után érték el az Ilmen-tavat és a Volliov partjait. A későbbi rosztovszuzdali fejedelemség területére, melyen addig merja törzsek laktak, a szlávok két hullámban a VIII. században nyomultak be. Az egyik hullám a Felső-Volga mellékről, a másik Novgorod vidékéről hatolt előre. 15 Б. А. Рыбаков: Поляне и северяне (A poljánok és a szeverjánok). »Советская этнография«. VI—VIII. 1947. ; U. о, Древние русы (A régi ruszok). »Советская археология«. VII. 1962. 16 П. Н. Третьяков: Северные восточнославянские племена (Az északkeleti-szláv törzsek). »Материалы и исследования по археологии СССР«. 6. köt. 1941.