Századok – 1954

Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317

A SZLÁVOK EREDETE 329 az integráció és asszimiláció folyamata került előtérbe, amely nemcsak rokon törzsi csoportokra terjedt ki, hanem másnyelvűekre is. A fent vázolt folyamatok következtében éppen ebben az időszakban jött létre a szkíta törzsek nagyarányú tömörülése a Fekete-tenger északi vidékének sztyeppéin. A Duna mentén és a Kárpátok lejtőinél viszont több dák-trák törzs egyesült. Közép- ós Kelet-Európa középső övében az archeológiai leletek tanúsága szerint az i. e. első évezredben szintén több jelentős etnikai alakulat jött létre, amelyeket a középkori népek közvetlen elődeinek tekintenek. Ezek között az egyik központi helyet a szláv törzsek — a fentebb bemutatott protoszláv törzsek utódai — foglalják el. Míg a szláv törzsek ősei számos helyi csoportra tagozódtak, addig utódaik ekkor tömörebb egészet alkottak. Ez a csoport keleten a Dnyeper medencéjében, délen a Dnyeszter felső folyásánál és a Kárpátok lejtőinél, nyugaton a Visztula és az Odera folyók medencéjében lakott, úgy mint elődeik is. A terület különböző vidékein lakó törzsek sorsa és kultúrája azonban nem volt egyforma. A déli törzsek a VII—VI. századtól kezdve a Fekete-tenger mellékén élő szkíta és trák lakosság gazdasági és politikai befolyása alá kerültek. A Visztula és Odera mellett élő • nyugati törzsek (késői lausitzi kultúra) életének pedig szintén megvoltak a sajátos vonásai, amelyekre itt nem térünk ki. A Dnyeper felső folyásánál és a körülötte élő északkeleti törzsek (amelyeknek életét számos gorogyiscséből ismerjük) szintén speciális körülmények között fejlődtek. Itt kitűnik, hogy ezek a törzsek állandó kapcsolatban álltak a velük rokon lett-litván lakossággal és a tőlük mind nyelvük, mind kultúrájuk tekintetében idegen finnugor törzsekkel. Valószínűnek tartjuk, hogy éppen ebben az időszakban 1 kezdtek elkülönülni a keleti és nyugati szláv nyelvek, melyeknek mindegyike nagyszámú dialektusból állt. Különösen nagy figyelmet szentelnek most a szovjet archeológusok a korai szláv törzsek ama csoportjának, amely a Dnyeper középső folyásánál és a Dnyeszter mellékén azoknak a szkíta törzseknek a közvetlen szomszédságában lakott, ' amelyek az i. e. első évezred derekán elérték az osztálytársadalom fokát és megalakították államukat, az első államot a keleteurópai síkságon. Azért foglalkoznak a szovjet archeológusok különösen behatóan a Dnyeper középső folyásánál és a Dnyeszter vidékén élő szláv törzsekkel, hogy egyrészt egyszersmindenkorra véget vessenek annak a zűrzavarnak és összevisszaságnak, amelyet N. J. Marr akadémikus és követői a szkíta-szláv viszony magyarázatában okoztak, másrészt pedig azért, mert ezek a törzsek később igen nagy szerepet játszottak a keleti szlávok történetében és etnogenezisében. A történészek Herodotos etnográfiai adatai alapján (ahol a szkíta törzsek mellett több nem-szkíta törzsről is történik említés) többízben próbáltak szláv törzseket keresni. De az írásos források adatai annyira hézagosak, hogy ezek a kísérletek nem eredményeztek mást, csak vitákat. Az utóbbi időkben azonban mutatkozott némi lehetőség arra, hogy Herodotos adatait a Dnyeszter és a Dnyeper vidékének archeológiai térképével összevessük, és ez a próbálkozás pozitív eredményeket igér.12 12 Б. H. Граков: Основные культуры скифского времени (A szkíta idők fő kultúrái). »Доклады VI. научной конференции Института археологии«. К ev, 1953.; M. И. Артамонов: Этнический состав населения Скифии (Szkítia lakosságának etnikai összetétele) u. о.