Századok – 1954
Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317
330 P. N. TRF.TYAKOV A rendszerint szkítának nevezett gorogyiscsék, települések és kurgánok elterjedési területének északi határa az a széles erdősztyeppe övezet, amely a Dnyeszter és a Bug felső folyásától a Dnyeper középső szakaszának jobbparti mellékfolyói, a Rosz és a Xyaszmina, és balpartján a Szula, Pszol és a Vorszkla mentén a Donyec és a Don felsőfolyásának irányában halad. Ettől az övezettől északabbra, a Dnyeper-vidék erdős területén az i. e. első évezredben más, nem-szkíta kultúrájú népek éltek. Ezeknek a törzseknek az életét a zsitomiri és kievi terület északi részének kurgánjaiból, sírjaiból és telepeiből, valamint a Felső-Dnyeper és a Gyeszna medencéjének gorogyiscséiből előkerült leletek révén ismerjük. Ezeknek a törzseknek az anyagi emlékeit csak az utóbbi években kezdték tanulmányozni. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy e törzsek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, ismerték a bronz-és a vasolvasztást és sok olyan kulturális sajátságuk volt, amelyekből arra következtethetünk, hogy genetikus kapcsolatban álltak az előző évezredben a Dnyeper vidékén élő protoszlávokkal, ill. baltoszlávokkal. Emellett tanúskodik az a körülmény, hogy települési területük majdnem teljesen egybeesik. Az i.e.első évezredben a Dnyeper-vidéken élt törzsek története a középkori szlávság történetéhez kapcsolódik. Kultúrájukban végül felismerhetünk < számos olyan vonást, amely közös a Visztula és az Odera medencéjében élő korai szláv lakosság korabeli kultúrájával. Tehát a szkítáktól északra számos szláv törzs lakott, amelyeknek egy részét Herodotos neurok, ill. esetleg melanchlenek néven ismerte.13 Ezeknek a törzseknek a telepei keleten és északon egészen az Oka és a Volga felső folyásáig nyúltak, ahol az úgynevezett »gyakovoi« kultúrát hordozó törzsek területei feküdtek. Genetikai szempontból a »gyakovoi« törzsek a régi helyi elő-finnugor lakossággal állnak kapcsolatban. Ezek a »vesz«-ek, merják, muromák és a mordvin törzsek közvetlen elődei. Északnyugaton a Dnyeper-melléki szlávok a velük akkor közeli rokonságban lévő lett-litván törzsek csoportjával voltak határosak, akiknek szállásterülete itt-ott egészen a Dnyeperig nyúlt le. Nyugaton, aPripjaty felső folyásán túl a Visztula-menti szláv törzsek földjei terültek el. De a megrajzolt képen nyilvánvalóan egy igen lényeges javítást kell eszközölnünk. A szovjet archeológusok zöme jelenleg arra hajlik, hogy a Dnyeszter-mellékének és a Dnyeper középső folyásának északibb erdősztyeppés részein talált szkíta típusú telepek, gorogyiscsék és kurgánok nem a szldtáké, hanem szláv törzseké voltak, akik az északibb szláv törzsektől eltérően a Feketetenger melléki szkíta kultúra hatása alá kerültek, és hogy nem a fentemlített törzsek, hanem éppen ezek a törzsek voltak Herodotos neurjai és melanchlenjei. Ezt az elgondolást támasztják alá Herodotos közlései, melyek szerint nincs alapunk arra, hogy a szkíták településeit a Dnyeszter középső folyásától és a Dnyeper-kanyartól északabbra lokalizáljuk. Az is ennek az elképzelésnek 13 M. I. Artamonovés I. V. Fabriciusz jelenleg azt az irodalomban riiár régen szereplő nézetet vallja, hogy szlávok Herodotos »budin«-jai is, akiknek lakóhelye állítólag a Dnyeper középső folyásánál volt. Ez a megállapítás azonban ellentmond Herodotosnak. Herodotos u. i. többízben megjegyzi, hogy a budinok a Volgától keletre lakó szarmaták északi szomszédai. Lásd: M. И. Артамонов: Этнография Скифии (Szkítia etnográfiája).»Ученые записки Ленинградского университета«. 1949. 85. sz. 185 skk. 1.; И. В. Фабрициус: К вопросу о топографизации племен Скифии (A szkítiai törzsek topográfiájának kérdéséhez). »Археология«, V. köt. Kiev. 1951. (ukránul); А. И. Т e р е н о ж к и и : Рецензия на работу И. В. Фабрициуса (I. V. Fabriciusz munkájának bírálata). »Вестник древней истории«. 1952. 2. sz.
