Századok – 1954
Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317
328 P. X. TRETYAKOV tenek. Ezt a szláv nyelvet a balti nyelvtől eredetileg az átmeneti szláv-balti dialektusok széles övezete választotta el. A baltiak keleti szomszédai és a régi szláv törzsek északkeleti szomszédai voltak a keleteurópai erdővidéken élő finnugor törzsek (a fésűskerámia kultúrájának törzsei), akikről fentebb szóltunk. Az i. e. második évezredben a régi szlávok délkeleti szomszédai a Fekete-tenger és az Azovi-tenger mellékén levő sztyeppéken élő, pásztorkodást űző indogermán törzsek — a kimmérek — akiknek emléke Herodotos koráig fennmaradt. Az i. e. első évezred kezdetén a Volga-mellékéről a Fekete-tenger mellékére más sztyeppei törzsek — a szkíták ősei — hatoltak be, akik elődeiket az Észak-Kaukázusba és valószínűleg nyugatra szorították.1 1 A régi szláv törzsek déli szomszédai a főleg földművelést űző tripoljei és dunai törzsek voltak, akiket trákoknak tartanak. Nyugatabbra az illírek és a kelták laktak. Az Elba mentén a protcgermán törzsek kezdtek letelepülni, amelyek az archeológiai leletekből és az összehasonlító nyelvészet anyagából ítélve abban az időben nagyon közel álltak a régi szlávokhoz. így az i. e. harmadik és második évezredben kialakultak Közép- és Kelet-Európa etnikai térképének azok az első körvonalai, amelyeket az i. e. 1. évezred végén és időszámításunk kezdetén a régi görög és latin auctorok ismertek és amelyeknek alapján a középkori népek etnikai képe kialakult. A burzsoa-nemesi töiíénészek és filológusok nézeteivel ellentétben teljes joggal állíthatjuk, hogy a szlávok — Európa egyik legrégibb etnikai csoportja — úgyszólván mindenütt őslakónak számítanak, ahol a középkorban is éltek. * Az i. e. első évezredben Közép- és Kelet-Európa törzsei fejlődésükben elérték az ősközösségi rend felsőfokát. Kb. az i. е. VII. században Európában elterjedt a vas, ami komoly hatást gyakorolt a termelőerők fejlődésére, különösen a földművelés és a kézműipar területén. Mindenütt bomlani kezdtek a régi nemzetségi viszonyok és kapcsolatoK ; Európa déli részén és különösen a Fekete-tenger mellékén létrejött a rabszolgatartó osztálytársadalom és kialakultak az első államok. Az a körülmény, hogy egyesek kezében vagyon gyűlt fel és az emberek rabszolgasorba hajtása révén lehetőség nyílt a kizsákmányolásra, elősegítette az összeütközések gyakoriságát. A háború és a katonai szervezettség most a népek életének rendszeres tényezőjévé vált, írta Engels az ősközösségi rend felbomlásának időszakáról. Közép- és Kelet-Európa lakossága jelentős lépést tett előre az etnikai fejlődés terén is. Erre az időszakra az jellemző, hogy a törzsek széles körben szövetségbe tömörülnek, közös hadivállalkozá^okra indulnak, az egyes törzsek megváltoztatják lakóhelyüket, az egyik törzs leigázza a másikat, felbomlanak a nemzetségi-törzsi kapcsolatok és megszűnnek a törzsi szállásterületek, megindul az árutermelés, nő a kereskedelem, stb. Mindez együttvéve feltétlenül elősegítette a nyelvi és etnikai integrációt és differenciációt, és különösen egyes nyelvek asszimilációját mások által. Azelőtt, amikor a törzsek közötti kapcsolatok nem voltak elég szilárdak, a leggyakoribb jelenség az etnikai csoportok feldarabolódása, a dialektusok számának növekedése és az egyes dialektusok elkülönülése volt. Ekkor viszont az etnikai fejlődésben 11 M . И. Артамонов: К вопросу о происхождении скифов (A szkíták eredetének kérdéséhez). »Вестник древней истории«. 1950. 2. sz.
