Századok – 1954

Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317

A SZLÁVOK EREDETE 323 törzsek és népek ebben az időszakban már széles térségeket népesítettek be Európában és Ázsiában egyaránt. Még hozzá kell fűznünk ehhez egy kiegészítést, amelyet az indoeurópai nyelvek összehasonlító tanulmányozásából vontunk le. A kutatás során kitűnt, hogy a régi indoeurópai nyelv — a különböző indoeurópai nyelvek fejlődésének alapja — a pásztorkodó életet tükrözi vissza. Másszóval, a régi indoeurópaiak jól ismerték az állattartást. Az archeológiai adatokból ítélve a pásztorkodó életforma Európa déli vidékeinek törzseinél alakult ki az i. e. negyedik évezred végén, ill. a harmadik évezredben, míg az északibb vidékeken lakó népeknél csak az i. e. második évezred során.3 Ebből következik, hogy az indoeurópai törzsek őshazáját Európa déli vidékeihez közelebb kell keresnünk, ott, ahol olyan törzsek laktak, amelyek már korán megismerkedtek az állattartással. Tehát nem kereshetjük Európa északi vidékein, mert ott az állattartás csak az i. e. második évezredben alakult ki, azaz akkor, amikor az indoeurópai közösség már felbomlott. A nyelvészeknek ezek a megfigyelései teljesen megcáfolják egyes archeológusoknak azt a nézetét, amely szerint az indoeurópai közösség a paleolitban állott fenn. Ezt a nyilván teljesen kétségtelen következtetést hosszú ideig vitatták a burzsoá tudományban. Az imperializmus időszakában a nyelvtudományban és az archeológiában elterjedt tudománytalan »elméletek« következtében teljesen összezavarták azt a kérdést, hogy Európa mely területén fejlődtek ki az indoeurópai törzsek. Különösen sokat ártott e kérdés megoldásának a német nacionalista nyelvészet és archeológia, amely faji meggondolásokból indult ki és hamisítással a nordikus, északi indogermán fajról különleges »tanokat« terjesztett. Az indoeurópaiak, azaz indogermánok őshazáját G. Kossina, K. Schuchardt és más nacionalisták Németország területére lokalizálták. Ezek a hamisítók mesterségesen »régebbinek tüntették fel« az északi paleolit kronológiai adatait és az indoeurópai törzsek és népek fejlődésének egész történetét úgy ábrázolták, hogy az a nordikus indogermánok katonai expedícióinak sorozata, melynek során ezek nyelvüket és kultúrájukat szétvitték Európa és Ázsia különböző területeire. Ennek a mesterséges tákolmánynak semmi köze sincs a valósághoz. Az i. e. 4—2. évezredben Európa fejlettebb vidékei a déli körzetek voltak, ahonnan a kultúra sok iontos vívmánya terjedt el északra, többek között a háziállatok és a kultúrnövények néhány fajtája, a réz, a bronz és a vas stb. feldolgozása. A lakosság vándorlása akkor szintén délről északra haladt, a kevésbbé lakott vidékek felé. Az indoeurópai törzsek lakóhelyének lokalizálása szempontjából nagy jelentőségűek V. Georgievnek, a kiváló bolgár nyelvtudósnak az eredményei4

. Georgiev professzor az i. e. második évezredben az Égei-tenger 3 Az első háziállatok természetesen korábban jelentek meg, mint ahogy az állattartás megindult. (A szerző megjegyzése.) 4 В л. Георгиев: История Эгейского мира во 11 тыс. до н. э. в свете минайских надписей (Az Égei-tenger világának története az i. e. 2. évezredben a minosi feliratok megvilágításában). »Вестник древней истории«. 1950. 4. sz. V. Georgiev: État actuel des recherches et coordination du travail dans le domaine des langues anciennes balkano-asiatiques. »Archiv Orientálni.« XVII. 1. rész. Praha, 1949. — V. Georgiev: État actuel des études de linguistique préhellénique. »Studia linguistica«. 2. 1948. V. Georgiev: Vorgriechische Sprachwissenschaft. Sofia, I. 1941. II. 1945.