Századok – 1954
Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317
322 P. N. TRETYAKOV fejtésében végzett sokévi munkáját pozitív eredmények koronázták. Hrozny megfejtette a hettita ékírást, amely az i. e. második évezred derekáról való. A hettita ékírás nyelve, ill. a neszita nyelv egyike volt azoknak a nyelveknek, amelyeket a hettita birodalom fennállása idején Kis-Ázsia keleti és középső részein beszéltek. Ez a nyelv, több nyelvtudós megállapítása szerint, indoeurópai volt. Indoeurópainak bizonyult a hettita birodalom másik nyelve, az úgynevezett hettita hieroglifák nyelve is, amelynek emlékei az i. e. második évezred derekáig nyúlnak vissza, de későbbi időből — az i. e. másodjk évezred végéről, ill. az első évezred elejéről — is rendelkezésünkre állnak. A hettita birodalom korában Kis-Azsia déli területein a sok törzs által beszélt luv nyelvről is megállapították, hogy indoeurópai. Az indoeurópai csoporthoz tartozik végül a Kis-Ázsiában, Pala város környékén lakó törzsek által beszélt palai nyelv is.2 -A hettita királyok JBogaz-Köyben felfedezett híres archívumában a fent felsorolt indoeurópai nyelvek írásos emlékein kívül még más, nem indoeurópai nyelveken írt dokumentumokat is találunk, mint pl. hatti és hurrita dokumentumokat' (ezek a nyelvek az urartuihoz állnak közel). A hettita birodalom, mint sok más ókori állam, ideiglenes katonai-közigazgatási egység volt, viszont nem volt olyan egységes nyelve, amelyet a lakosság mindenütt megértett volna. Szóval olyan törzsek és népek konglomerátuma volt, amelyek mind saját életüket élték és saját nyelvüket beszélték. De ki kell emelnünk, hogy a hettita törzsek, amelyeknek arisztokráciája e régi kisázsiai birodalomban uralkodó szerepet játszott, indoeurópai nyelvet beszéltek. A fent ismertetett felfedezések eredményeképpen felmerülhet az a kérdés, hogy nem volt-e Kis-Azsia az indoeurópai törzsek hazája? Annál is inkább, mivel Kis-Azsia nyugati részein, az Égei-tenger partvidékén, az első évezred-ЬоГ származó emlékek tanúsága szerint szintén felfedeztek régi, valószínűleg ugyancsak indoeurópai nyelveket, mint pl. a lidiai, lykiai és a később használatos indoeurópai frig nyelvet. Ez a kérdés azonban nem merült fel a tudományban és az indoeurópaiak őshazájának hipotézise nem ingott meg. A régi kisázsiai nyelvek kutatói már a kezdet kezdetén arra áz egyhangú véleményre jutottak, hogy a hettita birodalom területén beszélt indoeurópai nyelvek nem a benszülött lakosság nyelvei voltak. Az eredeti lakosság hatti, hurrita, urartui és egyéb egymással közeli rokonságban lévő nem-indoeurópai Jiyelven beszélt. Az indoeurópai hettiták jövevények voltak, sőt mi több, hódítók, akiknek arisztokráciája leigázta a helyi törzseket és korai rabszolgatartó államában egyesítette őket. Egyes adatokból ítélve (bár ezek nem teljesen megbízhatók), a hettiták Kis-Ázsiában csak az i. e. második évezred első századaiban jelentek meg. Hrozny professzor és több más nyelvtudós' véleménye szerint a hettiták ide csakis Európából jöhettek. A fent előadottak alapján a következő fontos következtetéseket von -hatjuk le : 1. az indoeurópaiak őshazája Európa volt ; 2. az i. e. második évezredben a régi indoeurópai közösség már felbomlott ; 3. az indoeurópai 2 Б. Грозный: Хеттские народы и языки (A hettita népek és nyelvek). »Вестник древней истории«. 1938. 2. szám ; F. Sommer : Hethiter und Hethitisch. Stuttgart, 1947.; А. В. Десницкая: Древние языки Малой Азии и сравнительная грамматика (Kis-Ázsia régi nyelvei és az összehasonlító nyelvtan). »Вопросы языкознания«. 1952. 4. sz. stb.
