Századok – 1954
Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317
A SZLÁVOK EREDETE 321 Az asszimilációs folyamatok tehát az orosz és más szláv nyelvek fejlődésében és a szláv etnogenezisben másodrangú, alárendelt szerepet játszottak. Ezeknek a folyamatoknak a tanulmányozása a szlávok múltjával foglalkozó történészeknek fontos, de nem főfeladata. * A szlávok keletkezésének kérdését csak akkor tudjuk megoldani, ha előbb egy más, még szélesebbkörű és bonyolultabb kérdést világítunk meg, mégpedig a régi indoeurópai törzsek eredetének kérdését, mert ezeknek a tör zseknek a nyelvei alkotják az összes ma élő indoeurópai nyelvek alapját. A nyelvészek összehasonlítják egymással az indoeurópai nyelveket, feltárják közös elemeiket és így próbálják megállapítani, hogy megközelítőleg hogyan festhetett a régi indoeurópai nyelv (a pontos rekonstrukció lehetetlen). Ez a bonyolult kérdés még távol áll a megoldástól, annak ellenére, hogy a nyelvtudomány rendelkezésére most nemcsak a mai nyelvek állnak, hanem sok igen régi indoeurópai nyelv is. De már levontak bizonyos előzetes következtetéseket. EzekneK a következtetéseknek az értéke jelentősen nő, ha egybevetjük őket az archeológia és a történettudomány megfigyeléseivel és következtetéseivel. Az indoeurópai probléma megoldásával foglalkozó nyelvészek, történészek és archeológusok fő kérdése, hogy mikor és hol éltek a régi indoeurópai törzsek. A tudományban ismert legrégibb (és csak írásos emlékekben fennmaradt) holt indoeurópai nyelvek az i. e. második és első évezredbe tartoznak. A tudomány legkorábban az indoiráni csoport nyelveit — az indiai szanszkritot és az óiráni nyelvet — ismerte meg. Az indiai irodalom legrégibb emléke, a szanszkrit nyelven írt Rigvéda az i. e. második évezred első feléből származik ; a Zoroaszter híveinek szent könyvét képező Aveszta himnuszait az i» е. IX. században írták óiráni nyelven. Az indoiráni nyelv emlékei tehát lényegesen régibbek az ógörög és az itáliai nyelv legkorábbi emlékeinél. Ezen az alapon az indoeurópaiak hazáját először Ázsiában, az iráni fensíkon keresték. Fantasztikus hipotéziseket gyártottak. Az indoeurópaiaknak Ázsiából Európába való átköltözését hol egy hirtelen bekövetkezett grandiózus átköltözés, hol pedig több egymást követő migrációs hullám formájában ábrázolták. Ezzel magyarázták az eredeti indoeurópai közösség széthullását és az egyes indoeurópai népek és nyelvek kialakulását. De hamarosan kitűnt, hogy a régi indoiráni nyelvek meglehetősen távol állnak attól az eredeti indoeurópai nyelvtől, amelynek körvonalait az összehasonlító nyelvtudomány segítségével rekonstruálták. Sőt, a régi indoiráni nyelvek elemzése megmutatta, hogy ezek nem Iránban fejlődtek ki, hanem máshonnan kerültek a Keletre. Amikor Kelet felé kezdtek terjedni, akkor már viszonylag fejlett nyelvek voltak, gazdag szókinccsel és kialakult nyelvtani rendszerrel, ami elősegítette, hogy a számos nem-indoeurópai helyi nyelvvel szemben felülkerekedtek. Amikor ezt a tényt megállapították, az indoeurópaiak ázsiai eredetének hipotézisét felváltotta az európai eredet hipotézise, amely századunk elejére végérvényesen győzedelmeskedett a tudományban. Az utóbbi évtizedekben a régi indoeurópai nyelvekre vonatkozó anyag több új, Kis-Ázsiában tett értékes felfedezéssel gyarapodott. A kutatások úttörője, B. Hrozny csehszlovák orientalista volt, akinek a hettita írás meg-
