Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
28 vi ккONм ÁGNKS viselő számára egyaránt bizonytalan volt a járás, ha egyedül indult útnak.31 A császár erdélyi kancellárjának regisztrátora, Horti István, megjelenésével valóságos vihart támasztott Bélden. A bíró először szállást sem akart neki adni, mikor éjtszakának idején bekopogott hozzá, végre nagynehezen egy »alkalmatlan házhoz« vezette. Az egész falu felkelt ellene, szállóhelyét botokkal, vasvillákkal felfegyverzett emberek vették körül. Mikor a Gubernium megbízólevelét mutatta, »némely paraszt ott való lakosok azt mondván, hogy semmit nem hajtanak arra a levélre, nekik a Gubernátor nem parancsol.«32 A katonaság követeléseinek sem tettek szótlan megadással eleget. »Sok panaszok hallatván mindenfelől, hogy mediate a Gubernium által folyó eő Felsége szolgálattyában expediált katonáknak nemcsak nem gazdálkodnak meg szálló helyeken az Haza fiai, sőtt némellyeknek még szállást sem adnak.«33 A Gubernium szigorú büntetést helyez kilátásba az engedelmességet megtagadóknak, de a fenyegetés és tilalom eredménytelen marad. A Habsburg-megszállás elleni tiltakozás az otthonukat elhagyó bujdosók, megélhetés nélkül koborló emberek tömegének nagyranövésével válik általános mozgalommá. Ez a tömeg az elbocsájtott várkatonákból, falvak tönkrement jobbágyaiból és elszegényedett nemeseiből toborzódik. A lakosság nem távoli tervek reményében, vagy biztató lehetőségekre gondolva hagyja el otthonát : elmegy, mert a létfenntartás kényszeríti erre, nem tudja tovább viselni a terheket és ez az egyetlen lehetősége, hogy megszabaduljon tőlük. A bujdosás, a jobbágyság szétfutása a 90-es évek második felében lesz általános jelenség. A rendek már az 1696 szeptemberi országgyűlés elé terjesztik jobbágyaik állandó oszlásának, elbújdosásának panaszát.3 4 Ez nemcsak egy kerületben, vagy kisebb vidékeken fellelhető jelenség, mindenütt megvan, ahol kvártélyozás és porciózás sújtja a lakosságot. Panaszkodnak miatta a szászok : »mivel szegényeink a nagy teherviselés miatt szöktenek és bujdostanak el«, általános Fogaras környékén, Fejér és Zaránd vármegyében, különösen Szolnok-Doboka és Hunyad vármegyében ölt katasztrofális méreteket. A »szegény magyar-régeni« (Torda-vármegye) lakosok azért bujdostak el, mert, 6 esztendeje volt rajtuk szüntelen a kvártély ; Nagylakról és Káptalanról is a katonai terhek miatt széled el a parasztság.3 5 Ennek az Erdély határain belül már általános jellegű elvándorlásnak elsősorban politikai oka van. A megnövekedett feudális, földesúri terhek is súlyosan nehezednek a parasztságra, de ha ettől szabadulni akar, akkor csak a faluját vagy a vidéket hagyja el a jobbágy s a szomszédos falvakban vagy megyékben, más földesurak birtokán hamarosan megállapodik. Erdélyből az ország határain túlra igyekszik az otthonát elhagyni kényszerült szegény ember. A szász végekről naponta szöknek »Magyarország részeire,« Szolnok-Dobokából a szomszédos Szatmár és Bihar vármegyébe mennek, leginkább azonban arról számolnak be a források, hogy külső országokba bujdosnak. »Csoportosan megy el az szegény a Török földre«. Moldva, Havasalföld mellett a »Török-föld« fordul elő legtöbbször, amikor elfutó, elbujdosó jobbágyokról írnak. Mi vitte a nemrég még betöréseivel annyi vért és könnyet fakasztó törökök területére Erdély tönkrement falvainak lakóit? Erdély határain belül már nem találnak helyet maguknak, 31 OL Prot. Sees. 2657/68, 393. 1. 32 A Fejérvármegyei alsójárási vicetiszteknek 1701. nov. 30. OL L. C. R. H.—G. 629-630 1.; Gub. Sess. 303. 1. 33 OL L. C. R. H.-G, 642-643. 1. 34 A rendek postulatwnai 1696. szept. 9. E. O. E. 452. 1. 36 E. O. E. 357-358. 1.; OL Prot. Sess. 1701/40, 275; 1703/95.
