Századok – 1954

Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317

320 l'. N. TRETVAKOV Marr a szkítákat szintén a szlávok őseinek tartotta. Osztálynyelv »elméletéből* kiindulva azt igyekezett bizonyítani, hogy az az iráni nyelv, amelyet a szkíták az ókori írók, a szkíta személynevek és helynevek tanúsága szerint beszéltek, csak a szkíta társadalom felső rétegeinek nyelve volf. A szkíta lakosság zöme N. J. Marr véleménye szerint viszont a régi »jafetida« nyelven beszélt, amely a szláv nyelv egyik elődje lett volna. N. J. Marr nézeteit sok történész és archeológus is támogatta. A Krimben és a Dnyeper alsó folyása mellett kialakult szidta államot szintén a szláv államiság közvetlen elődjének tekintették. Az a helytelen elképzelés, amely szerint a szlávok a középkorban a szlá -vok áltál lakott területen élő különböző régibb törzsek kereszteződéséből és stadiális átlényegüléséből keletkeztek, a szláv etnogenezist zsákutcába, méghozzá idealista zsáinitcába vezette. A marrista történészek, nyelvészek, etnográfusok és archeológusok azzal, hogy a mágikus átlényegülést és kereszteződést a szláv etnogenezis döntő tényezőjének tartották s a szlávokat új alakulatnak tekintették, lényegében feladták a szlávok régi történetének tanulmányozását, kultúrájuk forrásainaiv tisztázását, igazi őseik kutatását. A szlávok őseinek tartottak mindenkit, ami annyit jelent, hogy senkit sem tartottak annak. A szlávok rokontalanokká váltak. Ez nemcsak a történeti valóság súlyos elferdítése volt, hanem elkerülhetetlenül azt eredményezte, hogy lekicsinyelték a szláv törzsek és népek szerepét a történeti folyamatban. Tudjuk, hogy az etnikai csoportnak — a nyelvek teremtőineK és hordozóinak — fejlődése sok évszázadot felölelő hosszú folyamat volt. A mai népek és így a szlávok is nem egyszerre és nem az írásos történet szeme előtt Keletkeztek, nem a régibb törzsek stadiális »robbanásszerű« ugrása, ill. kereszteződése révén jöttek létre. A szlávoknak és nyelvüknek múltja nem időszámításunk határáig és nem a szkíta korszakig nyúlik vissza, hanem sokkal régibb időkig, és így van ez más mai etnikai csoportoknál és nyelveknél is. A régi szlávok kortársai voltak a szkítáknak, trákoknak, illíreknek és sok más törzsnek. A szláv nyelv elemei nyilvánvalóan a távoli múltban alakultak ki. A nyelvészeti, történeti és archeológiai kutatásoknak a szláv etnogenezis területén az a fő feladatuk, hogy ezeket az elemeket, a szláv nyelvet létrehozó törzsek múltját kutassák. Nem szabad azonban azt gondolni, hogy a marristák által hibásan a szlávok stadiális elődeinek tekintett összes nem-szláv törzseknek nem volt semilyen kapcsolatuk a szlávság etnikai történetével. Éppen ellenkezőleg, ezek közül sok törzs kiemelkedő szerepet játszott a szláv etnogenezisben, de nem olyan szerepet, mint amilyet a marristák tulajdonítottak nekik. Nem kétséges például, hogy az i.e. első évezred végén ésazi.u.-i időben a Fekete-tenger északi partján élő sok szkíta és szarmata törzset a szlávok magukba olvasztottak és asszimiláltak. Ugyanilyen sors ért néhány illír és sok trák törzset is. Asszimilációs folyamat zajlott le a szláv földek északkeleti határán is, ahol a szlávok már a történelmi időkben magukba olvasztottak több finnugor törzset, többek között a krónikákból és archeológiai leletekből ismert, muromákat, merjákat és veszeket. Mindezek a régi törzsek, amelyek elvesztették nyelvüket és asszimiláció révén szlávokká váltak, kétségtelenül hagytak néhány nyomot a régi szláv nyelvben és a szláv kultúrában. De a szláv nyelvnek megmaradt a nyelvtani rendszere és alapszókincse és saját belső törvényei szerint fejlődött tovább. Megmaradtak a szláv kultúra külön nemzeti (törzsi, népi) sajátosságai is.