Századok – 1954

Tanulmányok - Tretyakov; P. N.: A szlávok eredete 317

A SZLÁVOK К It Ii I) KT К 319 Az avarok és a frankok nyomására, azaz az első évezred közepét követőleg a Kárpátok mellett lakó szlávok is széthullottak. Egyik részük innen a Dnyeper, illetve a Dnyeper felső folyása mellé húzódott, a másik része pedig behatolt a Balkán-félszigetre. A. A. Sahmatov elgondolása szerint tehát a szláv etnogenezis a szétköltöző szlávok egyes csoportjai széthullásának és egymástól való elkülönülésének folyamata. A szlávok mindenütt jövevények voltak, hiszen hazájuk a litván törzsek területén feküdt. A szétköltözés pedig szomszédaik nyomására történt. Ennek a hipotézisnek méltó koronája volt A. A. Sahmatov hírhedt »normann elmélete« a régi orosz állam eredetéről. A. A. Sahmatov elmélete, valamint A. L. Pogogyinnak, M. Sz. Hrusevszkijnek és sok kortársuknak és elődüknek ehhez közelálló nézetei figyelmen kívül hagytak sok vitathatatlan tényt, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy a szlávok már a régmúltban is ott éltek Közép- és Kelet-Európa nagykiterjedésű térségein. Már M. V. Lomonoszov kísérletet tett, hogy megkeresse a szlávok őseit a Herodotos és más ókori írók által felsorolt keleteurópai törzsek között. J. I. Venyelin, továbbá a normann elméletet tagadó Sz. Gegyeonov, D. I. llovajszkij, I. J. Zabelin is ezt az utat követték. Az orosz forradalmi demokraták hadat üzentek minden olyan tudománytalan elméletnek (így az etnogenezis terén is), amely az orosz és más szláv népek történeti szerepének lekicsinylésére és ezzel a nép szellemi lefegyverzésére törekedett. Emellett számos haladó gondolkozású nyelvész és etnográfus munkáiban arra az eredményre jutott , hogy a fent vázolt etnogenetikai elképzelések gyökerükben hibásak. Engels óriási tényanyagra támaszkodva bebizonyította, hogy milyen úton történik a régi törzsek fejlődése és hogy ezeknek az alapján hogyan jönnek létre a népek. I. V. Sztálin pedig kidolgozta a nemzetek kialakulásának kérdését. Szerinte a nemzet olyan történelmi' közösség, amely különböző törzsekből és népekből a felfelé haladó kapitalizmus korszakában alakul KÍ. így jött létre az etnogenetikai folyamat marxist a felfogásának alapja, ameiyet 1. V. Sztálin az 1950. évi nyelvészeti vitához való hozzászólásában később továbbfejlesztett és ezzel megtisztította a szovjet nyel v tu dorn ány t N. J. Marr akadémikus vulgármaterialista és idealista »elméleteitől«. Itt nem foglalkozom N. J. Marr akadémikus nézeteinek általános hibáival, amelyek úgyis eléggé ismeretesek mindenki előtt, csak azt emelem ki. hogy Marr és követői a szláv etnogenezis megvilágításában nagy zűrzavart okoztak. Tagadták mind az indoeurópai, mind a szláv nyelvek genetikus rokonságát. Azt próbálták bizonygatni, hogy a szlávság olyan új alakulat, amely különböző »jafetida« törzsek összekeveredése és stadiális újjáalakulása révén jött létre. Egyformán a szlávok őseinek tartották a Fekete-tenger mellékének északi részén az i. e. első évezredben élő szkítákat és szarmatákat, az ebben az időben a Balkán-félszigeten és a Duna mellett élő trákokat és illíreket, és az archeológusok által az Odera, Visztula, Dnyeper és a Volga medencéjében stb. kimutatott számos régi törzset. Különösen nagy hibákat Követtek el a marristák annak a kérdésnek a megvilágításával kapcsolatban, hogy milyen szerepet játszottak a keleti szlávok kialakulásában a Fekete-tenger északi partvidékén élő szkíta törzsek. Mint tudjuk, а XIX. században egyes történészek és archeológusok azt próbálták bebizonyítani, hogy a gazdag, aranyban bővelkedő szkíta kultúra volt az a közvetlen alap, amelyből a keleti szláv törzsek kultúrája kisarjadt. N. J.