Századok – 1954

Tanulmányok - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa 285

312 ESZE TAMÁS Két okból is elgondolkoztató, amit Teleki itt ír. A zászlókat és a kiált -ványt a kurucok május 21-én mutatták fel, 22-én a pátens Nagybányán keresztül már elért Szebenbe. E két adat egymásmellé állításából nyilvánvaló, hogy a kiáltvány egyes példányai, esetleg másolatai, már a proklamációt megelőző időben eljutottak a Tiszaháttól távoleső vidékekre is. A kurucok bizonyára nem Nagybánya városának küldötték el azt a példányát, amelyről a Telekinek szánt másolat készült, hanem a Nagybánya környékén lappangó kurucoknak. Tőlük szerezhette meg a naplóban említett tanácsbéli ember. Az idézett naplórészlet másik fontos adata Teleki ama megjegyzése, hogy a breznai kiáltvány Erdélynek is szólt. Valamennyi ismert szövege Magyarország lakói számárakészült, hiszen a »Magyar Országon . . . sanyorgató idegen nemzet« ellen szól, s nincs is semmi erdélyi vonatkozása. Egészen új fényt vetne Rákóczi erdélyi politikájára, ha a pátensnek olyan példánya kerülne elő, mely Erdély szenvedéseit is említi s Erdély népét is fegyverre szólítja. De még olyan példányát nem ismerjük, amely erdélyi levéltárból került volna elő. A következő napon, május 23-án, már eredeti példány jut Rabutin kezébe. Érdemes szószerint idézni Teleki bejegyzését erről a napról : »Szebenbe be érkezik gróf Bethlen Miklós is és ő is azon pátenst nem párban, hanem originálban praesentálja megírt generális Rabutinnak, kit Nemes Máramaros megye küldött neki, mint akkori főispánja kezéhez. De minthogy én már párban beadtam, contemnálta és semminek tartotta, sőt Bethlen Miklós Uramnak panaszábul hallottam, hogy nehéz néven vette tőlle : miért kell azon Rákóczy Ferencz fejedelem és gróf Bertséni Miklós pátensén építeni, már abbul semmi jó nem lészen. Ez nap gróf Bethlen Miklós Ur, én, az öcsém : Teleki Jóáeph Rabutinnál voltunk ebéden, de látszott az maga viseletén, hogy marja valami az bélit. Hihető, az praezingai purgátió operálódott benne.« E sorokat olvasva felvetődik bennünk az előbbi kérdés : ilyen rövid idő alatt miképjaen juthatott el a kiáltvány egy eredeti példánya is Erdélybe ? S milyen példány volt ez? Vájjon az-é, melyet a tiszaháti-felkelők, a fejedelem utasítása szerint a megyéknek szánt példányokból Máramaros vármegyének küldöttek? De miért küldötték volna meg előbb, még a proklamáció előtt, Máramarosnak, mikor a felkelők számára sokkal jelentősebb Szatmár vármegye csak a proklamáció után, s az után is csak egy hét múlva, kapta meg Esze Tamás kísérőlevelével ? Ezekre a kérdésekre még nem tudunk felelni. Fokozza a nehézséget az is, hogy a kiáltvány egyetlen ismert eredeti példánya is Máramaros vármegye levéltárából került elő. Arra kell gondolnunk, hogy a kurucok a pátenst kéz alatt is terjesztették,illetve eljuttatták a felkeléssel rokonszenvező, velük személyes kapcsolatban lévő emberekhez, vagy pedig árulók voltak soraikban. Rabutin egy percig sem kételkedett abban, hogy a kiáltványt valóban Rákóczi és Bercsényi bocsátották ki, s mindjárt védelmi intézkedéseket tett. Július 2-án Teleki ezeket jegyezte naplójába : »Jöttem . . . cancellarius gróf Bethlen Miklóshoz Szent-Miklósra, holott is asztal felett lévén, érkezik nekem szóló Rabutin levele, kiben urgeál : ha magam késem is valamit, az jószágimban tegyek előre dispositiót . . . Ezen levelét generális Rabutinnak ebéd felett az gróf Bethlen Miklós asztalnál szakasztom fel, holott is ebbül alkalmatosságot vévén, az felséges fejedelem és generális gróf Bertséni Ur praezingai pátensét eléhozza vagy mentiót teszen róla, úgy szabadon discursust indit : Az megirt pátensben feltött ratiók oly helyesek s igazak, hogy egész lehetetlennek tartja,az ne ponderáljon az elkeseredettpopulé előtt. Meglátja minden