Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÍÍT.YBE!» % 27 írják nekik — mintha a Gubernium nem akarná azokat elkövetni, »mert a gubernium az ő kötelessége szerint mindazokat utóbb is elkövetné — ha az ország ellenezné is, hanem az az oka, hogy az olyan színű protestáció, ami nemű az volt ebben a hazában, hallatlan«. Hamis felsőbbséggel néhány »nyughatatlan elméjű« »szapora beszédű« embernek tulajdonította az egész protestációt csak azért, hogy a megvalósítás végrehajtásának kényelmetlen kötelessége alól mentse magát. Az uralkodó személyének megközelíthetetlen, bírálhatatlan felsőbbségével mentesítik magukat a felelősségtől. A Guberniumot nem bírálhatják és gyanúsíthatják dolgainak jó el nem végzésével, mert a Gubernium a király személyét képviseli.2 9 Hasonló eredménytelenséggel járt az a felterjesztés is, melyet Rabutin generálisnak adtak be a rendek 1701 elején a katonatartási terhek csökkentése ügyében. A bajok gyökerét abban látják, hogy több had van Erdélyben, mintsem annak tartására az ország elégséges volna és'hogy a hadak télennyáron kvártélyokra széledve laknak. Javaslatot dolgoztak ki a bajok orvoslására, A generális ebben lázadást látott, aki ezt írta, — mondja — az »eő Felségének nem igaz híve«, javaslata »Rebellió vagy Tumultus le nem csendesítésére való út« ; azért akarják csökkenteni az országban a katonaság létszámát. 3 0 Erdélynek az osztrák birodalom biztos bázisává való kiépítése Rabutin szigora s a Gubernium szolgaleikíísége ellenére, melyen elolvadt a rendek tétova tiltakozása, mégsem ment simán, zökkenőmentesen. Az udvar kizsákmányoló törekvésével, Rabutin kalonai elnyomásával szemben, mint áttörhetetlen erőd emelkedik fel az 1700-as évek első esztendejében Erdély népeinek Habsburg-ellenes mozgalma. 3. Erdélyben a német megszállás hatására az 1690-es évek második felében kialakuló és a századfordulóra országos méreteket öltő népi mozgalomnak az ad különös jelentőséget, hogy a Rákóczi-szabadságharc közvetlen erdélyi előzményének tekinthetjük. Az 1703 — 04-es kuruc felkelés ennek a ma még részleteiben nem ismert, de körvonalaiban is jelentősnek mutatkozó mozgalomnak egyenes folytatása. Valódi mivoltának felvázolása, széles kiterjedése, Erdély számos társadalmi rétegét magábafoglaló jellege miatt nehéz. Nem kis területre lokalizálható törekvés ez, melyben egyetlen társadalmi osztály vagy réteg emeli fel tiltakozó szavát és öklét, hanem Erdély sokszínű lakosságának széles tömegeit megmozgató, egész területén fellelhető sajátos formákat öltő forrongása. Gyökerei a Habsburg megszállás következtében tönkrement emberek keserűségéből, falvak panaszából, a régi jólétükből kiforgatott városok kézműveseinek, kereskedőinek elkeseredéséből táplálkoznak. Megnyilvánulása is sokrétű, a néma tiltakozástól a nyílt szembehelyezkedésig területenként és rétegenként változik. Széles kiterjedése és mélyreható gyökerei ellenére a helyi viszonyok nem tették lehetővé, hogy egyetlen összefogó hatalmas lángban csapjon fel már 1703 előtt, de Pintye (Pintea) Grigore mozgalma és a székelyek felkelési kísérlete ezeknek az izzó törekvéseknek fényes fellobbanásai. Az erdélyi lakosság nem viselte a csendes béketűrés megadó nyugalmával az idegen elnyomó hatalmát. Egyaránt ellenségnek tekintette a császár és a Gubernium embereit. Császári katona vagy guberniumi tiszt-29 A gubernium elhatározása az*áprilisi országgyűlés protestatiojáról 1698. jún. 24. E. O. E. 385-387. 1. 30 OL Gub. Pol. 1701/129. Prot. Sess. 1701. к. 201. 1.
