Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
26 VÄRKONYI AGNES A katonai megszállás s a harmincadbérlők hallatlan visszaélései megbénították Erdély eleven, lüktető kereskedelmét. A külföldi kereskedők a bizonytalan utak és a magas harmincadok miatt elkerülték Erdélyt. A belső kereskedelem sem virágzott, mert a »sokadalmakra s heti vásárokra járó kereskedő rendek is mindenütt rendkívül taxáitatnak«. A Nagybányán elszállásolt német katonaság parancsnoka a kereskedő emberektől és a városba bejáró vidékiektől, mikor eladásra szánt holmijaikat hozzák, 1 dénár helyett minden ló és szarvasmarha után 3 polturát szedett (1 poltura tett három dénárt).26 Erdély kereskedőinek és iparosainak megerősödése és felemelkedése elé áthághatatlan falként emelkedtek a bécsi udvar gazdasági intézkedései. Az ökörrel való kereskedés a fiskus kiváltsága volt. 1695-ben az erdélyiek kísérletet tettek, hogy a marhakereskedelmet a maguk számára biztosítsák, de minden igyekezetük hajótörést szenvedett az udvar merevségén. Továbbra is császári katonatisztek és kamarai tisztviselők üzérkedtek az erdélyi marhákkal, ami annál is inkább sérelmes volt, mert ezek mint hivatalos személyek harmincad kedvezményt élveztek.2 7 1702-ben császári leirat tiltja meg, hogy a következő esztendőtől kezdve külföldről bármiféle vásznat, bőrt, bőrfeldolgozáshoz szükséges vegyszert behozzanak az országba. Ugyanekkor a nyersbőr kiviteli vámja kétszeresére emelkedik. Ezeket az intézkedéseket azzal indokolják, hogy a belföldi ipar felvirágoztatása érdekében történtek. De hogy a belföldi iparon nem Erdély, hanem az osztrák örökös tartományok iparát érti az udvar, az hamarosan kiviláglik abból a nagyméretű tiltakozásból, amit ez a császári rendelet Erdély mesterembereiből kivált. Ha megtartják az udvar parancsát, megbénul Erdély egész ipara. A posztócsináló céhek az erdélyi gyapjúból nem tudnak jóminőségű posztót készíteni ; megáll a munkájuk, ha nem kapnak külföldről festéket. Behozott gyapjú és festék nélkül a takácsok sem dolgozhatnak. A brassói szíjgyártók és tímárok, a fogarasi tímárcéh és az Erdélyben levő tímár- és szíjgyártó unió egységesen kijelenti, hogy ha nem hozhatnak a Havasalföldről — mint eddig — berbécs-, kecske-és tehénbőrt és feldolgozásukhoz szükséges vegyszereket (szkumpia, karaboi és timsó), képtelenek »mindennapi életük táplálására« s a császár porciójának megadására, mert mesterségüket nem folytathatják. Ugyanezt vallják az »egész Erdély országban levő s lakó« csizmadiák és vargák. Az erdélyi céhek egységesen a császári rendelet ellen foglalnak állást, mert a védvám érdekeiket sérti. A Habsburg-elnyomás az erdélyi kereskedők, mesterek és iparosok létét alapjaiban ássa alá.28 A Habsburg-megszállás tíz esztendeje Erdély minden lakosát sújtotta és kiélt, tönkretett vidékké tette a nemrég még gazdag és virágzó országot. Az ország vezetői tétlenül nézték, miként veszi birtokába az idegen hódító Erdély minden kincsét. A Gubernium »pipogyaságán« és közömbösségén minden kezdeményezés megtörik. 1698-ban a megyék a terhek csökkentését követelték. A Gubernium azonban visszautasította követeléseiket. Nem azért. — 25 N. V. 1881. ápr. 5., szept. 27., dec. 13., júl. 12. számai. 26 A rendek postulatumai 1698. jún. 7. —júl. 14. E. O.E. 359. l.N.V. 1881. jún. 21.; Sinkovic«, i. m. 527. 1.; TK : Erdély áruforgalma 1701-ben. M. G. Sz. 1897. 383. 1. 27 Kárffy Ödön: Az erdélyi marhakivitel monopoliuma 1695-ben. M. G. Sz. 1898. 486. 1. Erdélyi diéták és országos végzések foglalatja. Kolozsvár, 1837. ITT. köt. 19 — 20 1. 28 Karlov.tzky Endre: Erdély iparosai az 1702-iki védvámokról. M. G. Sz. 1897. 419-423. 1.
