Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC KIBONTAKOZÁSA ERDÍÍT.YBE!» % 25 amit Hunyad vármegyéről mondanak : »Hlyen romlása ennek a földnek soha nem volt, a minemű most vagyon«.2

2 A Habsburg katonai elnyomás Erdély egész lakosságára elviselhetetlen teherként nehezedett. A városok sem képeztek ebben érintetlen és békés szigetet. Helyzetüket csak súlyosabbá tette az, hogy állandó császári őrséget kellett tartaniok, nem térhettek ki az adózás terhei elől. Kolozsvárott Pálffy regimentje 3 évig kvártélyozott, 1699-ben a Gubernium executiót küldött a városra. A császári katonaság »sok méltatlan dolgot követett el a városon«.2

3 Nagybánya polgárai és a beszállásolt német katonaság között már 1689-ben véres összetűzésre került sor. A város azóta is védtelenül ki volt szolgáltatva a környék katonai parancsnokainak. Hol a kővári kapitány üzen át »orczátlanul egy kanna borért, lágykenyérért, borjúért, gyümölcsért, medvebőrért«, hol pedig a szatmári katonai parancsnok fenyegeti meg őket, hogyha a hátralékban lévő adójukat nem fizetik meg, »duló német katonákat küld a városra«. A város hiába tiltakozik a magas adó ellen, hiába küldi követeit az adókivetés ügyében Bécsbe vagy Pozsonyba ; a követeket nem hallgatják meg. Az udvar maga veti ki a megyékre és városokra a kvártélyt. Ez pedig olyan aránytalanul magas (Nagybányánál 3 000 formt félévre), hogy »voltak a tanács és képviselőtestület tagjai között is akár hányan, kik adójukat megfizetni félév alatt sem bírták«. Az adó mellett a királyi biztosok és kerületi tanácsosok fizetéséből és a segélycsapatok élelmezéséből is ki kellett vennie a részét. Ilyen körülmények között Nagybánya fokozatosan szegényedik, már 1693-ban a városi tanács, hogy segítsen a »lakosságnak a telj esíthe tetlenségig felcsigázott adók miatt való végképeni« kimerülésén, malmának bizonyos részjövedelmeit egymásután zálogba adja. 1695-ben, hogy adóhátralékából törleszthessen, a »kopasz hegyen« levő szőlőjét adja el gróf Teleki Mihálynak 800 forintért. 2 év múlva megint malmából zálogosít el egy részt. A város elszegényedése folytán a fekvő birtokok ára igen leszállott s az oda áthelyezett kincstári tisztviselők könnyűszerrel »szép és terjedelmes« birtokokra tehettek szert.24 A városok számára a Habsburg-elnyomás azonban nemcsak az adófizetés, a katonatartás megerőltető terheit jelentette. Nagybánya végig az 1690-es évek során súlyos harcokat vív kiváltságai megőrzése érdekében. Az évi tisztújítások a kamara által kiküldött királyi biztos s a szabad választáshoz ragaszkodó polgárok heves összetűzését jelentették. A kamara a császári parancsra hivatkozva megkövetelte, hogy a főbírót, jegyzőt és a tanács felét a katolikusok közül válasszák. A túlnyomórészt protestáns város ezt nem fogadta el s inkább vállalta a magas büntetéseket. A vallási ellentétek mögött nyilvánvaló a politikai háttér. 1700-ban Jakus Pál jezsuita rendfőnök panaszt tesz a város ellen, mert megengedi, hogy a katolikus ünnepeken a protestánsok dolgozzanak. A vallásügyben kinevezett felsőmagyarországi bizottság erre meghagyja, hogy az ünneprontókat Nagybánya »nemcsak botbüntetéssel, de egyéb — pénzbeli — bírsággal is sújtani el-ne mulassza«.25 22

A rendek postulatumai 1698. jún. 7.—júl. 14. E. O. E. 358 — 59. 1. Fogaras vidék pusztulásának okairól 1699. OL Erd. Fisc. VI. 409.; a tatéi jobbágyok tanúvallomása a bekvártélyozott katonák garázdálkodásairól. Täte, 1699. szept. 12. OL Gub. Pol. 1699/377.; Naláczy István a Guberniumnak. Bábolna 1701. márc. 21. Gub. Pol. 1701/161. 23

Szakái-napló 41. 1. ; Vízkeleti Zsigmond levele a Guberniumhoz. Kolozsvár, 1699. nov. 3. OL Gub. Pol. 1699/436. 24

»Nagybánya és vidéke« c. újság (N. V.) 1881. júl. 12., jún. 14., ápr. 26., máj, 24., dec. 13. számai.