Századok – 1954

Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15

A KÁKÓCZI-SZABADSÁGHAKC KIBONTAKOZÁSA ERDÉLYBEN 23 A katonaság zaklatásainak az ország mindenrendű lakossága ki volt téve, még a nemesség is. »Nagy károkra és praeiudiciumokra nemes atyánk fiainak nemes udvarházokra a német vitézek reá szállanak és az mit akarnak, azt követelik« — panaszolják 1698-ban a rendek. Az executio sem kerüli ki őket »még a nagy rendek közül valóknak is, nem kevés megsértődésekre«.1

7 Az egyházi nemesség számára — a falu jobbágyaihoz hasonlóan — állandó zaklatást és terhet jelentett a katonatartás. Hiába panaszkodnak a rendek : »ezt is nemesi szabadságunknak sérelmével érezzük, hogy falunként nemes atyánkfiai elegyesleg lakván a jobbágysággal, a német vitézek a státiók és quartélyoknak helyein szintén úgy reászállanak nemes atyánkfiai helyekre, mint szintén a parasztokra, sőt magok is postálkodással, marhájok vecturázásával egyaránt terheltetnek«. Két esztendő múlva csak rosszabb a helyzet : »szegény egyházi nemes atyánkfiai a nagy teherviselés miatt, már majd a jobbágynál is alább valókká tétettek.«1

8 A Diploma Leopoldinum a kiváltságos székely nemzetet fegyveres szolgálata fejében mentesítette a kvártélyozástól és adózástól. A császári katonaság azonban nem kerülte el a székely végeket. Visszaéléseik, erőszakosságaik a székelység általános tiltakozását váltják ki. 1699-ben egységesen emelik fel szavukat az őket ért sérelmek ellen. Elviselhetetlen terhekkel sújtatnak anynyira, hogy »értékünkből, fegyverünkből, szolgálatra való alkalmatosságinkból, szabadságunknak rendünknek meghbomlásával edgyiitt. Annyira jutottunk« hogy mind a császár, mind pedig »az Haza szolgálattvára elégtelenek vagyunk«. A sok vekturázás, postálkodás, szekerezés és kvártélytartás következtében teljesen elszegényedtek : »lovaink oda-vadnak, elromlottak, a mink volt fegyvereinkkel edgyütt nagyobb részét szolgáló rendekül eladtuk«. Annyi adósságuk van, hogy maradékaik se fizethetik meg. Az execturok mérték nélkül vonják az embereket »és igy el kell romlani nemzetünknek«. A régi szokásokat, kiváltságukat semmibe veszik. Az udvarhelyszékieknek »Királybírójukat is . . . fogva vittik Szebenbe, mely szomorú példa«. Külön teher rajtuk az erődítési munka. »A várak építésére naponta erejükön felette erőltettenek«, szekereken és munkásokon felül készpénzt is kell adniok. Egész életüket felforgatják a hadak : a nyári mészárszéket nem használhatják miattuk, a strázsák a falvakon élnek s a vonuló katonaság is nap mint nap rájuk száll. Kérik, hogy olyan súlyos kvártéllyel és porcióval »mellyel az ő Felsége Diplomája szerént nem is tartoznánk«, ne terheltessenek19

. 1701-ben a katonaság kihágásainak kivizsgálására kiküldött bizottság csak a panaszokat írja össze. Ezek a panaszok arról tanúskodnak, hogy a székely falvak lakói tel jesen ki voltak szolgáltatva a császári hadak önkényének. Szent Domonkoson (Csik-szék) Kotori Györgynél 4 katona volt. Ezek naponta követeltek kását, túrót, lisztet, sajtot, — ha nem adott, akkor korbáccsal fenyegették. Szőcs Andrást, mert nem engedte, hogy elvigyék a disznaját, a hadnagy szolgája megverte, »ingit nyakából kihasogatta». Keristálv Mihályt öreganyjával együtt a kapitány szolgája verte meg, mert nem akart ételt 17

A rendek postulatumai 1698. jun. 7., júl. 14. E. O. E. 358. 1. 18

A rendek postulatumai 1696. szeptemberi és 1698. júniusi E. O. E. 452. és 355-360. 1. 19

A székely nemzet postulatuma 1697. júl. 4. és 1698. jún. 7.—júl. 14. E. O. E. 316; 366 — 368. 1.; Székely oklevéltár (Sz. Óklt.) szerk. Szabó Károly. Kolozsvár, 1872 — 1898, 1 — 7. köt. VIT. 29—30. 1. ; Inquisitio contra militiam Ceasareo Regiam ... OL Gub. Pol. 1699/411 ; Postulate Universorum Dominorum Siculorum .. . OL Gub. Pol. 1699/426.