Századok – 1954
Tanulmányok - Hajdu Tibor: A tanácsok szerepe a magyar októberi demokratikus forradalomban 245
A TANÁCSOK SZEREPE A MAGYAR OKTÓBERI POLGÁRI DEMOKRATIKUS 247 FORRADALOMBAN programmját. Az ország különböző részeiben egymás után robbant ki a felkelés. A forradalmi hullám magával ragadta a katonaságot is. A munkások, parasztok és katonák, akiknek az Októberi Forradalom mutatta meg az utat, bebizonyították, hogy az urak és kiszolgálóik csak játékszerek az egységes, öntudatra ébredt, forradalmi harcát vívó nép roppant erejével szemben. A nép, a történelem alkotója, kezébe vette sorsának intézését és új fejezetet nyitott hazája történetében. A nép forradalma elsöpörte a grófok és szociáldemokraták összeesküvését. Ez a mozgalom, amely szinte az egész dolgozó népre kiterjedt, szervezeti formáját tekintve lényegében ösztönös volt, mert nem rendelkezett központi, átfogó irányító szervvel, és az utolsó napig nem voltak az egyes üzemekben, városokban, községekben sem a forradalmi tömegek összefogására alkalmas szervezetek. Nem tekinthető azonban ösztönösnek a forradalmi mozgalom abból a szempontból, hogy a forradalmi tömegek egységes és határozott programmot követtek. Ez a program m a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az orosz kommunisták programmja volt. Ezt a programmot ismerte az egész ország : a Szovjetoroszországból hazatért katonák elmondták a magyar munkásoknak, parasztoknak, hogy Szovjetoroszországban véget vetett a nép az imperialista háborúnak, elvették a gyárakat a tőkésektől, és a munkások megszabadultak a kizsákmányolástól, a nagybirtokosok földjét felosztották a parasztok között, összetörték az önkényuralom rendszerét és megteremtették a munkások, katonák és földművesek tanácsainak köztársaságát, megszüntették a nemzeti elnyomást. Ez volt az a cél, amelyért Magyarországon is harcba indultak a magyar, román, szláv, német dolgozók. A tömegek mozgósítását elsősorban az orosz példa elterjedése végezte el. Mivel a forradalmat az összes pártok elárulták, a nép, elsősorban a munkásság, hozzálátott tanácsainak megszervezéséhez. Most már lehetséges volt a tanácsok nyílt szervezése, mert a tömegek meg tudták védeni és meg is védték őket a régi rend támadásai ellen. A forradalomban nagy szerepet játszott a budapesti Katonatanács, melyet október 25-én fiatal tisztek alakítottak meg. Többségük lényegében nem volt több polgári demokratánál, de látták, hogy a forradalom elkerülhetetlen, és hajlandók voltak résztvenni a forradalomban. Nem akartaK többet a függetlenség kivívásánál és polgári átalakulásnál, de e célok érdekében hajlandók voltak a fegyveres felkelésre is. Céljuk az volt, hogy megszervezik Budapesten a készülő forradalom fegyveres erejét. Felajánlották segítségüket a Nemzeti Tanácsnak. A Nemzeti Tanács azonban hallani sem akart fegyveres felkelésről. Károlyi így ír erről : »A katonatanács először az én házamban akart ülésezni. Nem sok bizalommal voltam hozzájuk és egy-két nap alatt sikerült őket kitelepítenem. Soha semmiféle ülésükön jelen nem voltam és egészen őszintén szólva, a Nemzeti Tanács az utolsó napig nem is tartotta őket komoly embereknek. A Nemzeti Tanácshoz a katonatanácsnak nem is volt semmi köze.«3 A munkásság forradalmi harcának vezetői, akik bizalmatlanok voltak a burzsoázia Károlyi- és Jászi-féle képviselőivel szemben, mint mindig, ebben az esetben is hajlandók voltak együttműködni a polgárság és értelmiség valóban forradalmi elemeivel. Felvették a kapcsolatot a Katonatanáccsal 3 Károlyi Mihály : Egy egész világ ellen. Bécs, 1923.1. köt. 445. 1. 1*
