Századok – 1954
Tanulmányok - Várkonyi Ágnes: A Rákóczi szabadságharc kibonatakozása Erdélyben 15
20 VAUko.NYi AGNUS 1701-ben megtörtént lemondása puszta formaság : Erdély fejedelmi székét már évek óta lomtárba tette a császári elnyomás. A Gubernium elvesztette minden önállóságát, elhatározó képességének, intézőerejének utolsó cseppjét is. Tagjait tehetetlenné kötötte a császár kegye. A gubernátor Bánffy György, aki visszakapta apja, az I. Apafi Mihály idején kivégzett Bánffy Dénes elkobzott jószágait. Bánffy György neve szerepel legtöbbet az árendátorok névsorában. »Hiú tetszelgő férfiú. . .szerette a fényt, lakomákat, kártyát és szépasszonyokat.« Legfőbb jellemvonása a feltétlen hűség az őt kitüntető uralkodó iránt. »A gubernátor alszik vagy kártyázik«, jellemzi működésót Bethlen Miklós kancellár, aki maga is résztvett a fiskalitások árendájában. A kancellár valódi alakját önéletírásának az események tanulságait évek távlatából latolgató sorai meglehetősen elhomályosítják. A korabeli adatok mélyebb elemzése azonban arra enged következtetni, hogy Bethlen csak annyiban különbözik társaitól, amennyiben műveltsége, szélesebb látóköre következtében a maga egyéni számításait sokkal leplezettebben igyekezett elérni.9 A kincstárnok Apor István különböző bérleteivel annyit szerzett, hogy »mint igaz gróf élt és Bethlen Gábor fejedelem óta senki nem végrendelkezett akkora vagyonról mint ő«. Akiknek az ország vezetése, bajainak orvoslása lenne a feladata, meddő vitákkal múlatják az időt. A tanácskozó terem ajtajai sohasem voltak csukva : vihogó asszonyok és kíváncsi szolgák nap mint nap végighallgatták ezeket a szócsatákat. Nem politikai ellentétek fordították szembe a Gubernium egyes tagjait. A császár igájába mindannyian egyöntetűen belehajtották fejüket, mert arra számítottak, hogy ily módon egyéni érdekeik megvalósulásának széles tere nyílik. Az egyéni számítások érvényesítéséért azonban kegyetlen hajsza és tülekedés folyt. Anyagi haszon, irigység, címhajhászás, visszaélések leleplezése és takargatása foglalta le a Gubernium tagjainak érdeklődését. Császárhű politikai állásfoglalásuk végsősoron azt jelenti, hogy már nincs politikai meggyőződésük, az elvtelenség áll annak az egyetlen elvnek szolgálatában, hogy egyéni számításaikat megtalálják.10 Az erdélyi főnemesség, belemerülve az önző frakcióharcokba, képtelennek bizonyult a kormányzásra és gyorsan elvesztette minden hatáskörét : a belügyre az udvari kancellária tette rá a kezét, a kincstár szervezése és igazgatása csak névleg maradt kezükben, a nemzeti insurrectio a császári katonaság mellett csak másodrangú szerepet játszott és ezzel a hadügy is közvetlenül Bécs hatáskörébe került. A gubernátor bizalmas viszonyban volt a generálissal és rövidesen Rabutin mintegy fölöttes hatóságává vált a Guberniumnak. Bethlen Miklós évek múlva találóan jellemzi a helyzetet : a Gubernium a generális lába kapcája.1 1 A kamarai jövedelmek számbavételére a közvetlen ürügyet az erdélyi főnemesség hallatlan visszaélései szolgáltatták, lényegében azonban Bécs végleg és teljes mértékben a maga számára akarta biztosítani az ország gazdasági erőforrásait. 1699 őszétől kezdve a Gameratica Gommissio vezetésével évekig tartó vizsgálat, számadás, felmérés indul meg. A commissio kimosdatá a haza ' Bethlen Miklós alakjával nem kívánok érdemben foglalkozni. Portréjának megrajzolása olyan feladat, mely széleskörű történeti kutatást és alapos irodalomtörténeti elemzést követel. Tanulmányunkban csak politikai szereplését említjük, és azt is annyiban, amennyiben az általunk tárgyalt eseménysorozat egyes mozzanataiban feltűnik alakja. 10 Sinkovics, i. m. 625. 1. 11 Bethlen Önéletírása II. köt. 159. 1.; Cserei 279 — 280. 1. 1
