Századok – 1954

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196

200 JIIHAiL ROLLER elmélyítése nélkül, marxista-leninista alapokra való építés nélkül kezdjenek kutatásokat. Sztálin elvtárs megállapította, hogy a rabszolgatartó rendszert a rabszolgák és a colonusok felkelései s a vándorló népek támadásai döntötték meg. Hazánkban kezdtek figyelmet fordítani a dáciai felkelésekre, de hiányzik még az alapos tanulmány a felkelésekről. Hasonlóképpen megkezdődött a vándorló népek támadásainak megvitatása is. Dáciának a római uralom alól való felszabadítására vonatkozó átfogó tanulmányra még nem történt kísérlet. Hiányzik a feudalizmusra való áttérés problémáiról szóló alapos tanulmány. Igaz, hogy történetírásunk legújabban felvetette ezeket a problémákat ; de nem történt kezdeményezés speciális kutatásokra Románia területén a gazdasági alapra vonatkozóan az Aurelianus-féle kiürítést követő századoktól a román országoknak önálló feudális államokká való alakulásáig tartó korszakban. Tanulmányoznunk kell a kenézségek (Farcas, Litovoi, Seneslav stb.) gazdasági alapját s a korabeli szomszédos feudális államokhoz fűződő hűbéri kapcsolataik formáit. Meg kell vizsgálnunk és tisztáznunk kell az antok, a szlávok, a délszlávok és főleg a keleti szlávok szerepót, melyet a burzsoá történészek többsége elhanyagolt vagy meghamisított. Tanulmányoznunk és tudományosan tisztáznunk kell azt a hatást, melyet a román országok kialakulásának folyamatára a kievi feudális állam gyakorolt, melynek — mint Marx mondja — különleges fontossága volt Keleteurópában. Ugyanez áll a bolgár feudális állam, a halicsi fejedelemség és mások szerepére. A régészeti kutatások elmélyítésével párhuzamosan meg kell ismernünk a szomszédos országok és főleg a szlávok történetét, hogy a feudalizmusra való áttérésnek az Aurelianus-féle kiürítés utáni problémáját feltárhassuk. Köztudomású, hogy a feudális rendszerre való áttérés több úton történt . Ismerjük a rabszolgatartó rendszerről a feudális rendszerre való áttérés klasszikus útját. De ismerjük a feudalizmusra való áttérésének egy másik formáját is. Ott, ahol nem létezett rabszolgatartó rendszer, ahol csak patriarchális rabszolgaság volt, mint pl. Oroszországban, Németországban, stb., — a régi társadalmi formákról a feudalizmusra valóáttérés a rabszolgatartó szakasz átugrásával történt. Horedt professzor, aki többízben foglalkozott az erdélyi rabszolgakorszak egyes problémáival, a IV., V. és VI. századokról szólva az ősközösség formáinak eltűnéséről beszól Erdély területén a feudalizmusra való áttérés korszakában. Jó lenne, ha Horedt professzor egy tanulmányt írna, melyben megcáfolná — amennyiben így tartja igaznak — egy rabszolgatartó dák állam létezését Erdély területén. De, amíg Horedt professzor a dáciai rabszolgaságról beszél, elemeznie kell a rabszolgaságról a feudalizmusra való áttérés problémáját, ha tisztázni akarja a bemutatott korszakot. * A történészek által elhanyagolt problémák közé tartozik a városok fejlődésének tanulmányozása hazánkban és az a szerep, melyet a városok a különböző társadalmi formációkban játszottak. Történeti kutatásaink során nem egyszer ütköztünk hamis magyarázatokba a városok eredetét és fejlődését illetően. Nem vitatjuk itt a nagy politikai-katonai központokba való népességtömörülések jellegét a rabszolgatartó rendszerben. De voltak városok a feudalizmusban, a kapitalizmusban s különösen felvirágoznak a szocializmusban. A prefeudális időkben, mikor a természeti gazdálkodás uralkodott, mikor a kézművesség és a kereskedelem viszonylag kevéssé volt kifejlődve, előfordulnak települések, megerősített központi helyek, ahol a katonai-politikai vezetők (kenézek) éltek. Gazdasági szempontból abban az időben ezek nem különböztek lényegesen a falusi településektől. Egyes burzsoá történészek azt állították, hogy voltak városok, gazdasági és kereskedelmi központok a prefeudális időkben is. Más burzsoá történészek különféle elméleteket állítottak fel arról, hogy a városok és a velük kapcsolatos intézmények vagy a feudális uradalmakból, vagy a régi szabad községekből (Mark), vagy a kiváltságokat szerzett vásárhelyekből, vagy a különböző előjogokkal rendelkező várakból fejlődtek ki. A szovjet történészek (mint B. B. Veszelovszkij, B. N. Kazanhaus, M. N. Tyihómirov, N. B. Platiseva, L. S. Gordonov, I). E. Arkin stb.) cáfolják a burzsoá történészeknek a városok eredetét politikai-jogi elvekből kiindulva tárgyaló elméleteit, melyek elhanyagolják azt, ami elsőrendű és alapvető : a városok fejlődését meghatározó társadalmi-gazdasági okokat.