Századok – 1954
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Roller; Mihail: A Román Népköztársaság történetkutatásának néhány problémája 196
A Ii О MAX NÉPKÖZTÁRSASÁG TÖRTE X ETKUTATÁSÁNA К NÉHÁNY PROBLÉMÁJA 197 A történeti kutatás egész területén — intézetekben, tanszékeken és történeti folyóiratokban — hiányzik a burzsoá történetírás támadására és leleplezésére irányuló törekvés. Elítélendő könnyelműséggel, kritikátlanul idézik a burzsoá történészek, Xenopol, Iorga stb. műveit és bátorítást adnak arra, hogy egyes munkákát inkább az idézetek menynyisége, mint a tudományosság ismérve szerint értékeljenek, a mű felfogásának, eredményei tudományos értékének elemzése nélkül. A bukaresti, kolozsvári és iasi-i történeti intézetek vezetősége többízben tanújelét adta békülékeny magatartásának a burzsoá történetírással szemben, azokkal szemben, akik még a tudománytól és a nép érdekeitől idegen »eszméket« képviselnek. A burzsoá történészeknek Románia történetével kapcsolatos hamisításait és torzításait leleplező harcos magatartás helyett gyakran találkozunk a történeti intézetekben egyes burzsoá történészek ú. n. »erudiciója« előtti hajbókolással. Ez a helyzet jellemzi a felsőoktatás tanszékeit is, ahol a Román Népköztársaság történetét a burzsoá történetírás kritikai tárgyalása nélkül adják elő, ugyanakkor pedig bibliográfiának burzsoá történészek műveit ajánlják. A történettudományban a burzsoá történetírókkal szemben ú. n. akadémikus magatartást tanúsítanak, gondosan dédelgetve a »mestereket«. Ez a magatartás, melyet néha a múlt átértékelésének frázisával takargatnak, elaltatta a bukaresti Történeti Intézet vezetőségének éberségét. Ez a magatartás határozta meg a kolozsvári Történeti Intézet vezetőségének tevékenységét, mely egész sor területen helytelenül irányította a munkát. Nekünk kritikailag kell értékelnünk a krónikásoknak, Cantemirnek, a forradalmár Bálcescunak és másoknak műveit. Ha fejleszteni akarjuk országunkban a történettudományt, akkor a legnagyobb körültekintéssel kell használnunk Xenopol, Iorga ós a többiek műveinek adatanyagát s kérlelhetetlenül kell harcolnunk az idealista, objektivista és reakciós felfogások ellen, melyek különböző formákban nyilatkoztak meg olyan burzsoá történészeknél, mint V. A. Urechia, Xenopol, Iorga, Giurescu, Panaitescu stb.-nél. A burzsoá történetírással szemben tanúsított békülékeny és önmegnyugtató magatartás az egyik nyitott kapu, amelyen keresztül az előadásokba és a történeti kutatásba erős szubjektivista, kozmopolita és soviniszta hatások nyomulnak be. A történeti kutatás tudományos fejlesztésének biztosítására meg kell szabadulnunk a burzsoá nézetek hatásától, s a történelmi jelenségek elemzésénél a gazdasági fejlődés törvényeinek objektív jellegéből kell kiindulnunk. Tanulmányoznunk kell, hogyan működtek ezek a törvények a társadalom fejlődésének különböző korszakaiban, s tanulmányainkat Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításaira kell alapoznunk. A politikai gazdaságtan törvényeinek objektív jellegéből kiindulva, történelmi tanulmányaink során figyelemmel kell lennünk ezeknek a törvényeknek sajátosságaira. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a politikai gazdaságtan törvényeinek egyik sajátossága abban áll, hogy azok — vagy legalábbis többségük — nem hosszú életűek, hogy egy meghatározott történeti korszakon belül működnek s azután átadják helyüket más gazdasági törvényeknek, új törvényeknek. Tanulmányaink során vizsgálnunk kell azokat a gazdasági törvényeket, melyek a Románia történetében ismert egyes társádalmi formációkban működtek. Vizsgálnunk kell azokat a feltételeket, melyek között ezek a törvények megváltoztak. Ennek a problémának megvilágításához figyelembe kell vennünk a politikai gazdaságtan törvényeinek egy másik sajátosságát. »Eltérően a természettudomány törvényeitől, ahol egy új törvény felfedezése és alkalmazása többé-kevésbbé simán megy végbe, gazdasági téren egy olyan új törvény felfedezése és alkalmazása, amely a társadalom magukat túlélt erőinek érdekeit sérti, ezeknek az erőknek legerősebb ellenállásába ütközik. Olyan erőre, olyan társadalmi erőre van tehát szükség, mely képes leküzdeni ezt az ellenállást.«8 Tanulmányoznunk kell minden társadalmi formáció esetében, hogy melyik volt az új törvények alkalmazásának ellenálló társadalmi erő és melyik volt az új törvények győzelmének biztosításáért harcoló társadalmi erő. A gazdasági törvényekkel szoros kapcsolatban kell tanulmányoznunk, hogyan nyilatkozott meg és milyen formákat öltött az osztályharc. Csak így láthatjuk meg tisztán, hogy melyik volt az egyes társadalmi formációkban a haladó osztály, amelyik a társadalmi haladásért harcolt. Miközben alaposan tanulmányozzuk mindazt, ami az emberi társadalom történetében ismert egyes társadalmi formációkra, az ősközösségre, a rabszolgatársadalomra., a feudalizmusra, a kapitalizmusra jellemző, — tehát azokat a jellegzetes vonásokat, 3/. V. Sztálin-. A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban. MLKK. 1952. 10. I.
