Századok – 1954

Vita - Sándor Pál–Berend Iván: Gazdaságtörténetírásunk és oktatásunk néhány kérdése a párt- és kormányhatározatok útmutatásai után 189

GAZDASÁGTÖRTÉNETÍRÁSUNK ÉS -OKTATÁSUNK NÉHÁNY KÉRDÉSE A PÁRT- ÉS KORMÁNYHATÁROZATOK ÚTMUTATÁSAI UTÁN A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozatai és a kormányprogram m nemcsak a gazdaságpolitikában és a pártpolitikai munkában nyitnak meg új fejlődési szakaszt, de nagyjelentőségű fordulatot kell, hogy eredményezzenek az ideológiai fronton is. A Központi Vezetőségnek a propagandamunka helyzetéről és feladatairól adott értékelésében az a megállapítás, hogy a propaganda — és általában az ideológiai munka — »rendkívül gyenge színvonalú«, sok tekintetben igaz az egyetemi oktató és főként a tudományos munkára nézve is. Ebből a meggondolásból kiindulva a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszéke mult év decemberében tanszéki értekezleten vitatta meg a KV-nek a pártpropaganda munka helyzetéről és feladatairól hozott határozatának azokat a tételeit, amelyek közvetve vagy közvetlenül útmutatással szolgálnak a gazdaságtörténeti oktatás és az ezt megalapozó tudományos munka színvonalának lényeges emeléséhez. Bár ez a vita tanszéki keretek között ft^yt le és így elsősorban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, melyek a magyar gazdaságtörténetoktatásnak és a tanszéki tudományos munkának körébe vágnak, mégis — éppen elvi jellegénél fogva — ezen túlmenő olyan általánosabb vonatkozásai is"~voltak, ameljek a tudományos dolgozókat és más történeti intézetek, tanszékek munkáját is érdekelhetik. Ezért az egyetemi történeti intézetek és tanszékek közti vitaindítás ós tapasztalatcsere céljából úgy gondoljuk, nem haszontalan, ha röviden összegezzük az általunk tartott referátum, illetőleg korreferátum főkérdóseit. Ez annyival is inkább hasznos, mert elősegítheti, hogy ki-ki a maga területén a párthatározat fényénél felmérje eredményeit és hibáit, azokat a megnövekedett feladatokat, melyeknek a továbbiakban eleget kell tennie. A párthatározat számos fontos útmutatást ad a tudományos és oktatómunka, a történelemírás és -tanítás számára is. Ezek közül különösen kiemelendő szempont, hogy sok tekintetben új megvilágításba helyezi a történelemtudomány, — ezen belül a gazdaságtörténet — szerepét. Eddig leszűkítettük tudományos munkánknak a gyakorlati élettel való kapcsolatát, főleg csak azt láttuk, hogy nevelőereje van. (Azon belül is elsősorban a^haladó hagyományok, a hazafiság, a helytállás mozgósító példáit — és ezzel szemben különösen a kapitalizmus embertnyomorító rendszerét akartuk bemutatni.) Nem gondoltunk arra, hogy a történelem — ós most különösen a gazdaságtörténelemről akarunk beszólni — jelenünk építő munkájának szempontjából közvetlenül is fontos, hogy az alapos ós jó tervgazdaságnak szüksége van erre a tudományágra. Ez viszont követelően állítja elénk a népi demokráciát közvetlenül megelőző ellenforradalmi Horthy-korszak gazdaságtörténetének feltárását. Pontosan ki kell mutatnunk ennek kapcsán, hogy az elmúlt rendszertől kapott örökségünk milyen átkos, milyen súlyos teher, nem feledkezve meg arról a feladatról sem, hogy mi az, amit fel tudunk ós fel is kell használni a mult örökségéből. Ezzel kapcsolatban olyan feladataink is vannak, hogy elsősorban a közelmúlt történetéből — annak sajátos hazai vonásait nem tévesztve szem elől, tanulságokat szűrjünk le, melyek hasznosak lehetnek szocialista építésünk számára. Ezen a téren — nem beszélve a felszabadulás utáni igen jelentős évek történetének feldolgozásáról — még a kezdet kezdetén is aligha tartunk. Új fényt vet a propaganda munkára vonatkozó októberi párthatározat a történetírás Ó3 -tanítás nevelő hatásának kérdésére is. Különösen felhívja a figyelmet a materialista világnézet kialakításának jelentőségére. A materialista világnézet kialakítása közel jem csupán a természettudományok művelői számára jelent elsőrendű feladatot. Ezt selenti a történészek számára is, akikre egyben komoly felelősséget is ró a társadalmi