Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 181 túlzásról, illetve félreértésről. Például : téves az a beállítás, amivel Győrffy elvtársnál lehetett találkozni, hogy a beszámoló a vezetés és a szervezés hibáit is az előadók rovására írja. Ez természetesen súlyos hiba volna, de nem erről van szó. Ki kell emelni, hogy a viták, különösen a szervezett vitaalkalmak elmaradása a vezetés, illetve a szervezés hibája. Ugyanakkor azonban emellett meg kell mondani azt is, hogy az előadók azzal a kerettel sem éltek, ami rendelkezésükre állt a megadott lehetőségek mellett. Ezt az oldalát a kérdésnek hiba volna elhanyagolni. Ami a történész problémákat ós feladatokat illeti, a hozzászólások egész sereg kérdésben túlmentek a referátum keretén és általában helyes, elfogadható szempontokat hoztak. Helyes, különösen a további viták szempontjából, hogy többen — így Miekun, Pach, Simon elvtársak és mások — rámutattak történettudományunk fő problémáira és szükségesnek tartják ezek beható, alapos megbeszélését. Bírálják a referátumot, helyesen, ezek felvetésének hiányáért. E kérdések külön vitákat kívánnának, de legalább ilyen szempontból helyes lett volna a referátumban foglalkozni velük. Bírálták a referátumot abból a szempontból, hogy a felvetett kérdéseket egyoldalúan fogja meg, hogy a bírálat alá vont műveket főképpen a sematizmus szempontjából vizsgálja. Igaz, hogy a vizsgált könyveknek számos más hibájuk is van. Ha a referátum teljességre törekedett volna, akkor ezeket minden oldalról kellett volna megvilágítani. Azonban a referátum nem törekedett ilyen teljességre és nem hiszem, hogy ez hiba lett volna. A referátum a közös vonást kereste, melyben a hibák érintkeznek. Igen fontosnak tartom, hogy ezt a közös vonást megtaláljuk, mert a hibák közös gyökerét ezen a ponton lehet feltárni. Változatlanul állítom, hogy a sematizmus történettudományunk központi problémája, vagy legalább is egy a központi problémák között. Meg kell tehát ragadnunk minden alkalmat arra, hogy a sematizmusra mint igen komoly problémára, súlyos veszélyek forrására rámutassunk. En úgy vélem, — azt hiszem, nem alaptalanul — hogy a sematizmus egyike azon hibáinknak, amelyek utat nyitnak az ellenséges nézetek előtt, megkönnyítik azok érvényesülését. Már csak ezért is külön, nagy nyomatékkal kell foglalkozni vele. Sajnos, a vita erre a kérdésre aránylag kevéssé terjedt ki. Helyes azonban a hozzászólásoknak az a része, mely rámutat, hogy a sematizmus mellett nagyobb súllyal kell foglalkozni a dogmatizmus problémáival. Nem tartom ugyan helyesnek a módot, ahogyan Győrffy elvtárs a dogmatizmust, ami történetírásunkban csak bizonyos területekre jellemző, kiszélesítette, mintegy általánosította, de kétségkívül helyes felszólalásából az a figyelmeztetés, hogy a dogmatizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen komolyan kell küzdeni, akkor is, ha csak bizonyos területeken jelèntkezik is, s annak ellenére, hogy ott is, aholmegvan, csökkenő tendenciát mutat. Gondolok a pártfőiskola tanszékeire, ahol a dogmatizmus különösen mélyen gyökerezett, de már a tézisek megjelenése előtt sikeresen vették fel ellene a harcot. Konkréten, behatóbban kell tárgyalni a provincializmus kérdését. Ezzel kapcsolatban egy félreértést szeretnék tisztázni. A vita során többen félreértették a párhuzam kifejezést, melyet a referátum használ. A kifejezés lehet vitatható, de a vele jelzett követelmény helyes. Nem arról a követelményről van szó, ami az összehasonlító történet formájában a polgári történetírás különböző iskoláinál felbukkant. Azzal a párhuzamkutatással nem sokat kezdhetünk, arra visszatérni helytelen volna. A párhuzamok vizsgálatán mást értünk. Az objektív, egyetemes törvényszerűségek érvényesülését konkréten kell vizsgálni egy-egy ország, egy-egy nép történetének sajátos körülményei között. De annak felismeréséhez, hogy mi az általános, mi a sajátos, feltétlenül szükséges az egyetemes történet tényanyagának ismerete, azon belül az egymáshoz hasonló, egymáshoz közelálló fejlődések analógiáinak és eltéréseinek ismerete és elemzése. Ez ter -szetesen nem jelenti azt, hogy ne elsősorban a kapcsolatok, az összefüggések kérdését vizsgáljuk, de emellett a párhuzamok vizsgálata — véleményem szerint — nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ez egyetemes, objektív törvényszerűségek érvényesülésében a sajátos vonásokat konkréten megállapíthassuk. A párhuzamok elemzése fog fényt deríteni egyes — eddig véletlenszerűként vizsgált — kapcsolatok mélyebben fekvő alapjaira is. Szeretnék vitába szállni azzal a véleménnyel, ami a tudományosság kritériumának megállapításával kapcsolatban elhangzott, főként Réti elvtárs részéről. Réti elvtárs felszólalásában a tudományosság a monografikus bizonyítással, annak módszerével egy értelemben fordult elő. Ezt az álláspontot nem tudom elfogadni.Ha ezt az álláspontot elfogadjuk, akkor egyszersmindenkorra le kellene mondanunk minden beszámolóról, amely szükségképpen összevont, lerövidített megállapításokat ad. Nyilvánvaló azonban, hogy semmiféle beszámoló nem pótolhatja a könyvek kritikáit, amelyeknek valóban behatóan, a részletekig kell menniük és pontos bizonyítást kell alkalmazniuk. Ezen a területen, mint ismeretes, komoly mulasztások terhelik tudományunkat.