Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 177 és a különleges levéltári ismereteket közvetítő szakképzésnek egy menetben történő összevonásával. Le kellett hát eleve mondanunk a szovjet példában adott méretekről, ahol a le vél tárelmélet nem kevesebb mint 780 órával van beiktatva a tanmenetbe. Az egymenetes megoldásnak szükségszerű következménye volt a szűkebb keresztmetszet. De mert ezt objektív adottságok határozták meg, nem találunk rajta semmi kifogásolni valót. Ami azonban kritika alá esik, az az, hogy ezt a szűk keresztmetszetet nem tudtuk kitölteni a kellő tartalommal. A szorosabb értelemben levéltárinak nevezhető oktatás három vonalon mozog : az oklevéltan, a közigazgatástörtónet és az ügyirattan vonalán. Az első még csak hagyján, mert emiek tanmenete elméletben ós gyakorlatban egyaránt biztosítja az alapvető ismeretek közvetítését. Amit a másik kót diszciplínáról már nem lehet elmondani. A közigazgatástörtónet nem jutott el még csak a nagyvonalú, de a fejlődést a maga fő vonásaiban következetesen felvázoló, a diszciplína problematikáját feltáró összefoglalásig sem. Az ügyirattani oktatás pedig merő prakticizmus szélesebbkörű elméleti rendszerezés nélkül. Kétségtelen, hogy itt a levéltári szakembereknek szélesebbkörű bevonása a levéltámokkópzés reformjának a megvitatásába, ós levéltári szakembereknek az állandóbb jellegű bevonása az oktatásba főfoglalkozás formájában üdvös változást hozna. Ez az egyik pólus. A másik pólus a mi legsajátabb levéltári munkánk. Levéltárszolgálatunk a kútfőanyag széleskörű hozzáférhetővé tétele terén rálépett a második lépcsőre. Megindult a nagy ismertető leltárak készítése. Égető probléma a magyar levéltári kézikönyv, a magyar levéltárelmélet és az alkalmazott levéltártan megírása. A levéltárak leíró, tájékoztató ismertetésének vannak hagyományos járt útjai, de éppen úgy vannak új útkereső lehetőségei is. Ha van pozitivista módszere, éppen úgy lehet genetikus, dialektikus módszere is. Nos, munkánkban valamelyest előrehaladtunk, de távolról som beszélhetünk egységes felfogásról. Nem kisebb a bizonytalanság a kézi. könyv kérdésében. Mutatja már az is, hogy a Levéltárak Országos Központjának tudományos osztálya minden mélyebbre ható tematika kidolgozása nélkül az indulásnál beérte a mechanikus téma-elosztással. Ismertető leltár, levóltárelmélet egyaránt ezer szálon van egybeszőve a történelemmel — az élet dialektikájával és a tudományéval is, a történetszemlélettel. A levéltári munka, célkitűzései, megoldásai csak úgy érintik a levéltár szakembereit, mint a művelő tudományt magát is. Egészen biztos — hiszen a tudományos igazság szomja hajt bennünket is — akár így, akár amúgy keresztülverjük magunkat a nehézségeken. De nem vitás, hogy megrövidítette volna a szülés fájdalmait, hogy munkánk gyorsabb ütemben jutna tető alá, ha már az indulásnál a művelő tudománnyal karöltve vitattuk volna meg a célt, a szempontokat és a módszert. További kérdés a levéltárak közreműködése a történettudomány új ötéves tervének kidolgozásában. Itt nemcsak annyi volna a levéltárnok szerepe, hogy az Országos Levéltár összeállítja a maga kiadványtervét. Hogy vannak ezen túlmenő lehetőségek is, arra példának felhoznám a XVI—XVIII. századdal foglalkozó történészek baráti munkaközösségét. Itt a levéltárnokoknak a tervjavaslat kidolgozásával kapcsolatban az a feladat jutott, s véleményem szerint igen helyesen, hogy a Történettudományi Intézet által kidolgozott tematika egyes pontjaira nézve kimerítő tájékoztatást nyújtottak arról, hogy minők a kútfőadottságok ós hogy e kútfőadottságok mellett miként, mely oldalról lehetne az egyes kérdéseket a legeredményesebben felgöngyölíteni. Aligha tévedek, hogy ilyen adatszolgáltatás messzemenően megkönnyítené az Akadémia Történeti Bizottságának a tervező munkáját, döntéseit. Idézem a multat, a magyar polgári történetírás haladó korszakait, az abszolutizmus korát, a kiegyezés első éveit, amikor a kutató, a művelő tudomány volt a levéltárügy zászlóvivője, az Országos Levéltár megteremtője. Ma is együtt kell haladnunk, összefogásban az erőnk. * Spira György : Két olyan kérdéssel kívánok foglalkozni, amelyeket Elekes elvtárs referátumában csak igen röviden érintett. Az egyik a kritikai szellem hiányának, a másik a káderutánpótlásnak a kérdése. I. Kató elvtárssal egyetértésben én is a kritikai szellem hiányában látom történészfrontunk jelenlegi hibáinak legfőbb okát. Мэ1уек a kritikai szellem hiányának forrásai ? 1. A szektaszellem. Sokszor beszéltünk már arról, mennyire helytelen, hogy korábban nem-ma.rxista történetírói irányzatokhoz tartozott, idôeebb történészeink 12 Századok