Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 175 Pártunk Központi Vezetőségének határozatai és kormányprogrammunk célkitűzései kell, hogy alapul szolgáljanak új történészfrontunknak. Ezeknek a feladatoknak a megoldására kell egyesülnünk. S kikkel kell együtt mennünk? Akik őszintén, becsületesen akarják szolgálni e feladatok megoldásán keresztül dolgozó népünket. Széles egységfront kell : párttagok ós pártonkívüli történészek, idősebb és fiatalabb, fővárosi és vidéki kutatók között. Egyet azonban állandóan szem előtt kell tartanunk : A széles egységfront nem jelentheti azt, hogy a kritika szabadságának zászlaja alatt a régi elméleteket is vissza engedjük csempészni. A dolgozó népet szolgáló történetírás csak marxistaleninista történetírás lehet. Máskép nem is tudnók megoldani azokat a történész feladatokat, amelyek reánk várnak. Sőt, a marxizmus-leninizmus alaposabb tanulmányozására, elmélyült, dogmatizmustól mentes, alkotó alkalmazására van szükség. Űgy gondolom, népünk harcát történetírásunk most akkor tudná legjobban szolgálni, ha kutatásunk központjába a termelőerők, termelési viszonyok történetének, de főleg a dolgozó osztályok történetének kutatását s az ő harcaikat állítjuk. S ebben egyetértek Mekkai elvtárssal. Nem értek azonban egyet azzal, hogy e téren a legnagyobb hiányok a XV—XVI—XVII. századi történetünk kutatása területén vannak. Ez is fontos,de — mint ma Mód elvtárs is megállapította — legnagyobb lemaradása XIX—XX. század történetkutatása területén van. Lehetetlen helyzet, hogy ma jobban ismerjük és tanítjuk azt, hogy milyen terhek nyomták a XIV—XV. században a parasztságot, ugyanakkor nem tudjuk megnyugtatóan kimutatni a munkásosztály magyarországi számbeli fejlődését. Nincs feldolgozva a munkásosztály múltbeli gazdasági helyzete. Nem dolgoztuk fel, hogyan bomlott fel a parasztság Magyarországon a kapitalizmus idején. Semmit se tettünk — $ ez a legnagyobb hibánk — népünk felszabadulás utáni történetének feldolgozására. Erről a hibáról már a kongresszus is megemlékezett, s Elekes elvtárs eikke ezt mégsem említi. Ez annak a szemléletmódnak a következménye, amelyet igyekeztem az előbb bírálni. Úgy gondolom tehát, hogy munkásságunk súlypontját, mind a forráskiadványok, mind a helytörténeti munkák, mind az összefoglaló jellegű feldolgozások esetében át kell tólnunk az utolsó száz óv történetére. Ezen belül is a legfontosabb népi demokráciánk történetének feldolgozása, s azon túl az 1917—1945-ig terjedő időszak történetének feldolgozása. Ne értsenek félre az Elvtársak, nem azt akarom mondani, hogy meg kell szüntetnünk 1849 előtti történetünkre vonatkozó kutatásunkat, csak nem ide kell erőink többségét csoportosítani. Ha a népünk előtt álló mai legfont osabb feladatokból indulunk ki, s így rendszerezzük munkánkat, akkor el tudjuk kerülni azt, hogy új ötéves te*v®nk kidolgozásakor a maximaiizmus hibájába essünk, s mégsem fognak kimaradni belőle a legfontosabb feladatok. A személyekre menő tervezést nem szabad dogmaként kezelni. Személyeknél bizonyos képzettség, hajlamok, adottságok kötik ugyan a tervezést, de a tervezés során azt is el kell érnünk, hogy már kész történészek, sőt vezető történészeink közül is többen átmenjenek a legújabbkori magyar történelem kutatásához. Népi demokráciánk új szakaszában megnövekedett a történész propaganda jelentősége is. Bár e téren is értünk el eredményeket, talán többet mint a társadalomtudomány más ágai, de a történész propaganda helyzete ma mégsem kielégítő. Tapasztalható körünkben lebecsülés is a történész propagandával szamben. Történészeink jelentős része elsősorban még mindig történészek számára, legfeljebb az egyetemisták számára ír. Könyvekben is, a Századok hasábjain is. Ez is kell, de elsősorban a széles tömegek számára kell írnunk. Ennek érdekében szükséges, hogy megszüntessük az egyes művek »tudományos« és »népszerű« művek alapján való kategorizálását. Emelni kell az eddigi ú.n. népszerű tanulmányok tudományos színvonalát. Elevenebbé kell tennünk a stílusát, világosabbá kell tennünk a gondolatmenetét az ú.n. tudományos műveknek. Ezen túlmenően — ós itt egyetértek Hajnal professzor véleményével — olyan témákat kell választanunk, amelyek valóban érdeklik a dolgozókat. S mindenekelőtt úgy kell írnunk, hogy ne csak az eszünk, de a szívünk is benne legyen abban, amit írunk. így tudjuk magunkkal ragadni az olvasókat. Friss, mozgékony tudományos folyóirattá kell tenni a Századokat is. Havi folyóiratra van szükségünk. De hogy a Századokat havi folyóirattá tehessük, ahhoz az kell, hogy az Akadémia engedélyezzen a Századok számára legalább egy függetlenített tudományos munkatársat is. De a Századokon túlmenően, fel kell használni a történészeknek az eddiginél jobban a Szabad Kép, a Természet és Technika, az Irodalmi Újság, a Csillag stb. hasábjain adódó lehetőségeket is. S végül rendezni kellene könyvkiadásunkat is. Létesíteni kellene egy történész könyvkiadót, ahová tömöríteni lehetne a most különböző kiadóknál elszórtan dolgozó történész lektorokat, s központi irányítás alá tudnók vonni történész propagandánkat.