Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

174 A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁN \ К VITA ÜLÉSE a könnyűiparnak az eddiginél fokozottabb fejlesztésén keresztül népünk életszínvonalának emeléséért indult meg, hogy ezáltal sokkal biztosabban, eredményesebben építhessük a szocializmust. Elekes elvtárs cikke jó abból a szempontból, hogy módot ad a történészmunka minden lényeges kérdésének megvitatására, mert e cikk eddig a legrészletesebb, legáltalánosabb összefoglalója történettudományunk felszabadulás utáni fejlődésének. Van azonban e cikknek egy alapvető hibája, ami ugyan nem egyedül a cikk hibája, hanem több felszólalásé is. E hibát fel kell számolnunk, mert akadályozza azt, hogy történettudományunk ezután is betölthesse feladatát. Alapvető, elvi hibáról van szó. Ezt a hibát Elekes elvtársnak és az egyik felszólaló elvtársnak az a kitétele fogalmazza meg sűrített állapotban, hogy történettudományunk továbbfejlődését a történettudomány »fehér foltjai«-nak kell megszabni. Ez idealista, metafizikus álláspont. A történettudomány fejlődésének alapvető mozgató rrgóját, meghatározóját nem magában a történettudományban kell keresni, nem is a kultúrforradalomban, — hiszen marxista-leninista történetírásunknak a burzsoá történetírás különböző iskolái felett aratott győzelme is része a hazánkban is lejátszódó kultúrforradalomnak, — hanem társadalmunk fejlődésében. Ez az alap. A burzsoá történetírás feladatait alapvetően a kizsákmányoló osztályok szükségletei szabták meg és szabják meg ma is a tőkés országokban. A marxista-leninista történetírás feladatait a munkásosztály és az általa vezetett dolgozó tömegek osztályharcánalf szükségletei szabják meg alapvetően. Nincs osztályok feletti történettudomány, mint ahogy más tudomány sem osztályok feletti. Vájjon eddig az öncélúság jellemezte a magyar marxista történetírást? Legjobb termékeit nem. S ezek nemcsak arra szolgáltak, hogy átneveljék tudósainkat, hanem nagy mozgósító erejük is volt. Simon elvtárs ezután néhány példával illusztrálta, milyen segítséget jelentettek 'népünk harcában Révai József, Andies Erzsébet, Molnár Erik, Mód Aladár elvtársak történeti munkái a felszabadulás utáni években. Dolgozó népünk harcát szolgálta történetírásunk a honvédő hagyományok feltárásával, amit pártunk II. kongresszusa tett kötelességünkké. Nagvjelentőségűek az imperialisták leleplezésére szolgáló tanulmányok, valamint a Szovjetunió népeihez és a népi demokratikus országok népeihez fűződő múltbeli kapcsolataink feltáráséra irányuló kutatások. Nem mondhatjuk azonban, hogy nem terhel mulasztás is bennünket. Pártunk Központi Vezetőségének határozatai elméleti frontunk lemaradásáról beszélnek, s ne képzeljük mi történészek azt, hogy a lemaradás ránk nem vonatkozik, vagy csak kevósbbé vonatkozik, mint az elméleti front más területeire. A legkevesebb, amivel népünknek és pártunknak tartozunk az, hogy ezt beismerjük, s eddigi munkánkat is felülvizsgáljuk. De ha se be nem ismerjük, se az új szakasz feladatait nem vesszük figyelembe, hanem elmerülünk valami magunk képzelte, népünk harcától független »történész feladatok« dzsungelében, akkor bárki ujjal mutogathat ránk : ezek elszakadtak a néptől. Egyetértek azok felszólalásával, akik a referátumnak a Központi Vezetőség 1963-as júniusi ós októberi határozatai feletti elsiklását bírálták. De engedjék meg, hogy még néhány szót fűzzek az ő általuk mondottakhoz. E határozatok népi demokráciánk fejlődése új szakaszának mindén döntő kérdését felvetik. E határozatok —valamint az ezekben foglaltakat a propagandamunkára konkretizáló határozat — alapvető útmutatás a történész munkára is. E határozatok felett nemcsak elsiklani nem szabad, mint ezt a referátum teszi, de még csak felszínes elemzésükkel sem szabad megelégednünk, amint ezt a »Szempontok a történettudomány második ötéves tervéhez« c. utólag megküldött irat teszi, — hanem el kell mélyedni bennük, sokoldalúan feltárni és kidolgozni az ezekből következő történész feladatokat. E feladatok azonban nem mellékfeladatok lesznek. Ezeket nem lehet egyszerűen hozzácsapni a korábbi feladatokhoz. Ezek a központi feladataink, belőlük kell kiindulni, belőlük kiindulva felülvizsgálni a kongreszszusi határozatokat és így átrendezni egész történész munkánkat. A Központi Vezetőség határozatainak figyelembe nem vétele, felszínes elemzése olyan hiba, amely egyértelmű a határozatokkal szembeni ellenállással, — bármilyen jóindulatú történész részéről nyilvánul is ez meg. Tudom, hogy történészeink valamenynyien lelkesedéssel fogadták pártunk és kormányunk határozatait, rendeleteit és azok eredményeit, de nem elég tétlenül lelkesedni, hanem a magunk területén dolgozni is kell megvalósítástikért. Hadd kezdjem mindjárt az Akadémiával. Azok a feladatok, amikért most népünk harcba megy, megnövelik általában a társadalomtudomány jelentőségét, s ezen belül a történettudomány jelentőségét is. Tudomásom szerint az Akadémia vezetősége nem fordít elég figyelmet a társadalom •tudományok problémáira.