Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

170 A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁN \ К VITA ÜLÉSE munkák mennyisége között így is nagy az arányeltolódás a munkásmozgalom története rovására. A főfeladat természetesen : tudományos monográfiák készítése Pártunk történetének egyes alapvető kérdéseiről. Az egyes dokumentumkötetek megjelentetése után ezt tekintjük a következő láncszemnek. A vita során Lukács elvtárs felvetette a baloldali elhajlás problémáját, olyan értelemben, mintha az jellemezte volna történettudományunk vezetését általában. Azt hiszem,ez a megállapítás ebben a formájában kicsit sommás, nem felel meg a valóságos helyzetnek. Lukács elvtársnak véleményem szerint abban van igaza, hogy állandóan jelentkezett történész frontunkon belül a baloldali elhajlás tendenciája, irányzata. Ennek fő gócpontja volt az Egyetem Történeti Intézete, amely uszályába kerülve egyes hallgatók hangoskodó baloldaliaskodásának, nagyban hozzájárult a törtónészoktatás I.Tóth Zoltán által is említett szakmai színvonala hanyatlásához. Nem egyszer a baloldali elhajlás jellemezte Zsigmond, Spira, Kató, sőt magának Lukács Lajos elvtársnak is néhány fellépését. De történészfrontunk vezetését, véleményem szerint nem helyes baloldaliságban elmarasztalni. Történészfrontunk véleményem szerint cseppet sem »baloldali« vezetésének eredménye az, hogy sikerült felszabadulás előtti polgári történészeink közül egyeseket egyenesen a Párt aktív tagjai sorába felfejleszteni (Ember Győző, Lederer Emma, Elekes Lajos és mások), hogy sikerült úgyszólván minden aktív, fejlődőképes történészt megismertetni a történelmi materializmus módszerével, hogy I.Tóth Zoltán, Makkai László, Sinkovics István marxista történészekké fejlődtek. Sikerült a jó és termékeny együttműködés légkörét megteremteni régi történetírásimk olyan nagytudású képviselőivel, mint Szekfü Gyula, Révész Imre, Domanovszky Sándor, Szabó István, Hajnal István, sőt Pártunk és népi demokráciánk messzemenő nagylelkűséggel még azok számára is megadta a tudományos munka lehetőségét, akik régebben a német fasizmus, illetve az amerikai-angol imperializmus szolgálatába állították tudományos tevékenységüket, akik súlyosan vétkeztek népünk nemzeti érdekei ellen. Ezzel kapcsolatban szeretném érinteni a nemzeti egységfront problémáját, amit Kosáry Domokos vetett fel felszólalásában — és vitázni szeretnék vele. Félreértés ne essék, felszólalását én is egészben véve nagyon örvendetesnek tartom, jelentős lépésnek Kosáry Domokos fejlődésében. Szimptómája volt ez a felszólalás annak a folyamatnak, amelj» Pártunk nyilvános önkritikája óta erősíti értelmiségünk tömörülését a Párt zászlója köré. Attól a céltól vezettetve, hogy elősegítsük Kosáry Domokos további fejlődését, azt hiszem mégis célszerű lesz néhány kérdésben vitába szállni vele, márcsak azért is, mert rendkívül jelentős elvi problémákat is érintett felszólalásában. Nem lehet egyetérteni a nemzeti egységfront kialakításának olyanfajta tárgyalásával, hogy : de szép dolog is ez az egységfront, milyen kár, hogy nem 1945/46-ban hoztuk létre. Történészeknek legalább is két dologról nem lenne szabad megfeledkezniük ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy tudományunk a legpolitikusabb tudomány, egyik legaktívabb segítőtársa a hatalomért harcoló osztálynak, a másik, hogy 1945 és 1948 között éles politikai és ideológiai harc folyt a magyar fejlődés irányáért. Voltak, akik a nyugati imperialisták felé orientálódtak, a kapitalizmus fenntartására vettek irányt, a magyar nagybirtokos és nagytőkés osztályok érdekeit képviselték, tudatosan vagy jobb szándékuk ellenére, többé-kevésbbé nyíltan vagy burkoltan. Voltak mások, akik a magyar proletariátus és dolgozó parasztságunk osztályérdekeit képviselve, a Szovjetunióval és a szomszédos népi demokráciákkal való szövetségre, hazánk szocialista irányú fejlődésére vettek irányt. Népi demokráciánk első szakaszát éppen ennek a két irányzatnak éles harca jellemezte a történettudományon belül is. Ebben a periódusban nem egyszerűen a »polgári objektivitás«, a világ »kettészakadásának« fel nem ismerése volt történész frontunk akkori polgári vezetésének »hibája«. Ebben a periódusban éles harc folyt, a proletárforradalomnák népi demokratikus formák közt lezajlott időszaka volt ez a 2 — 3 év. Alapvetően ellentétes érdekű osztályok között, különösen a forradalmi átalakulás időszakában »ideológiai egységfront« persze nem jöhetett létre. Az elvek tudvalevőleg győznek és nem békülnek. Milyen alapon jött létre, milyen eszmei alapokra épül mai egységfrontunk? Nyilvánvalóan a magyar nép történelmi érdekeinek tudatos szolgálata alapján, Pártunk, a proletárdiktatúra funkcióját betöltő államunk politikájának helyeslése, iránymutatásának elismerése alapján jött létre ez az egységfront, a marxizmus szilárd eszmei talapzatán. Ilyen egységfront létrejöttéről beszélni a fordulat éve előtt, ós ezzel kapcsolatban felvetni a »növekedési zavarok« csökkentésének, a »hibák elkerülhető többletének« megtakarítását — naivitás. Miről van itt szó a dolog lényegét illetően? Arról, hogy régi történészeink — meggyőzve a történelmi fejlődés új tényei által — tudatosan átjöttek, illetve átjövőben vannak az arisztokrácia és burzsoázia osztályálláspont járói a proletariátus osztály-