Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 171 álláspontjára, a kapitalizmus védelmezőinek táborából a szocializmus építőinek táborába. Már pedig erre az átállásra csak történészeink igen kis hányada volt képes a fordulat éve előtt, zömüknek átállása, fejlődése nyilvánvalóan csak a fordulat éve után indulhatott meg. Maga Kosáry Domokos is helyesen felismerte ós elismerte annak a harcnak a történelmi jolentőségét, amit kommunista történészeink vívtak a magyar történészfront megújításáért. Nos, a mi egységfrontunk ennek a harcnak eredményeként jött létre, nem az elvek kibékítése — hanem a marxizmus elveinek győzelme talaján. Nem akarom tagadni persze azt sem, hogy pártunk, kormányunk, történészfrontunk vezetésének néhány, a Központi Vezetőség ülésén feltárt hibája nem korlátozta, különösen az utolsó 2 — 3 évben nemzeti egységfrontunk erősödésót, szélesítését. Mostani ülésünk jelentősége éppen abban van, hogy támaszkodva pártunk, kormányunk legújabb határozataira, el tudjuk mélyíteni egységfrontunkat, természetesen a legcsekélyebb elvi engedmények nélkül, ellenkezően : egyre szilárdabban a marxizmus elvi alapján. * Heckenast Gusztáv : Két kérdésről szeretnék beszélni. Az első kérdés, a történószkáderek foglalkoztatottságának kérdése. Sokan elmondták itt az elvtársak közül, hogy széles történészfrontunk van és nagyon helyes, nagyon egészséges, hogy ez így van. Viszont ennek a törtónészfrontnak felhasználásában nagyok az aránytalanságok. Nagyszámú történész gárdánkból aránytalanul kevesen végeznek feldolgozó, monografikus munkát, nagyon sok olyan történészünk van, aki — munkahelyénél fogva — más jellegű történész munkára van korlátozva. Ahogyan az egyetemi tankönyvmunkákkal kapcsolatban megismerkedtem a helyzettel, csak a Történettudományi Intézet, a Munkásmozgalmi Intézet, a Dunántúli Tudományos Intézet, a Hadtörténelmi Levéltár és a Református Konvent dolgozói vannak abban a helyzetben, hogy szabadon választhatnak a történettudomány különböző területei között és végezhetnek monografikus vagy egyéb történeti munkát. Nincs mereven elzárva, de erősen korlátozva van a feldolgozó munka lehetősége az egyetemi oktatásban résztvevő elvtársak számára, és szinte lehetetlen a levéltári dolgozók és könyvtári dolgozók számára. Pedig igen sok történész dolgozik ilyen intézményekben. Itt érvényesült bizonyos profilirozás, amely г lapjában lehet, hogy helyes, de olyan következetesen keresztülvive, mint ahogyan ez most történik, akadályozza a történészfront kibontakozását. A levéltári dolgozóknak szabad levéltári ismertetést és forráskiadványt készíteni, feldolgozást azonban nem. A könyvtárban dolgozó történésznek szabad könyvtörténettel foglalkozni, de szélesebb értelemben vett történeti munkával nem. Az egyetemi oktatásban, különösen a pedagógiai főiskolai oktatásban a történészeknek elsősorban történelmi szakdidaktikával lehet foglalkozni és egyeteme és főiskolája válogatja, hol lehet ezen túl menni és hol nem. Például a budapesti pedagógiai főiskolán nem adnak rá lehetőséget. Javasolom, hogy teremtsük meg a lehetőségét minden történész bekapcsolódásának a második ötéves tervben az alkotó feldolgozó munkába. A megoldás útja errevonatkozólag véleményem szerint az, ami az egyetemi tankönyv munkatársainál már egyidőben megvolt, hogy az Akadémia biztosította számukra a heti egy kutatónapot, amikor nem a maguk intézményében, hanem az Akadémia számára végeztek történeti munkát. Ezeket a kutatónapokat az elvtársak megkapták az egyetemi tankönyvhöz, azóta nem kapják ; éppen ezért valami intézményes lépésre volna szükség, hogy a jövőben a kutatónap újra biztosítható legyen. Ha ezt nem tesszük meg, a második ötéves tervben történészeinknek körülbelül egyharmadára számíthatunk csak. A másik kérdés, amiről beszélni szeretnék, a Századok terjedelmi korlátaival függ össze. Sok szó esett arról, hogy a Századok nem elég mozgékony, lemarad. Az irodalomtörténészek elvi folyóiratuk, az Irodalomtörténet mellett megindították az Irodalomtörténeti Közlemények c. anyagközlő és kisebb terjedelmű munkákat hozó folyóiratukat. Nagyon meg kellene gondolni, nem szükséges-e nekünk is egy ilyen történettudományi közleményeket indítani? Ebben lehetne publikálni olyan kisebb munkákat, amelyek akár jellegüknél, akár tartalmuknál fogva a Századokba nem férnek bele és nem érdeklik a széles közönséget. Konkrétan gondolok például kisebb parasztmozgalmak forrásanyagára. Ezeket mint előtanulmányokat kellene publikálni. Eddig az iljen munkák eltűntek egyes elvtársak íróasztalfiókjaiban. Vagy gondolok kis, — egy-> másfél íves — életrajzokra, tanulmányokra, amelyeket szintén itt lehetne közölni, olyan történelmi személyiségekről, akik egy bizonyos társadalmi réteg nagyon jellemző alakjai, mondjuk a kialakuló magyar gazdatiszti réteg egyes képviselői, vagy az egyes prédikátorok a reformáció idején, vagy a parasztmozgalmak vezetői, azaz olyan típusok, akiknek