Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA t! LÉSE • 161 azt tudjuk meg, hogy a párt ebben az időben több kiáltvánnyal, felhívással fordult a munkássághoz. Az 1925/26-os évekről is az derül ki, hogy a párt ebben az időben is kiáltványokat és felhívásokat adott ki, de hogy ebben az időszakban, a szervezeti változásokon túlmenően a párt politikájában is lényeges változás ment végbe, hogy a párt ebben az időszakban, az akkori körülményeknek megfelelően, helyesen összekapcsolta a proletárdiktatúráért folyó harcot a demokratikus szabadságjogokért vívott harccal és ezen keresztül tömegbefolyását ugrásszerűen megnövelte, hogy a párt felhívásaiban is ez a helyes politika tükröződik, erről a tanulmányból nem tudunk meg semmit. Ellenkezőleg, a tanulmány azt állít je, hogy a MSzMP »... elszántan harcolt a proletariátus és szegényparasztság ügyéért«, holott a MSzMP egész politikáját, programmját és május 1-i felhívását is az jellemzi, hogy nemcsak a munkásság és szegényparasztság, hanem az összes dolgozók ügyéért harcolt. A MSzMP 1926. május 1-i felhívásában világosan benne van, — bár Réti elvtárs ezt nem idézi — hogy »Május elsején a munkásságnak arra is kell gondolnia, hogy ebben az országban ő a természetes vezetője valamennyi dolgozónak. Ezért kell a proletárságnak május 1-én a dolgozó parasztság komoly földhözjuttatását, új földreformot követelnie«. Sematikusan mutatja be a tanulmány a magyar és nemzetközi munkásmozgalom összefüggéseit. Megtudjuk ugyan, — évről-évre felsorakoztatva •— hogy amikor Magyarországon ez történt, ugyanakkor Oroszországban, vagy a Szovjetunióban, esetleg Nyugat-Európában mi volt a helyzet. Ez a merev párhuzambaállítás nem történelmi tanulmánynak, hanem egy szinkronisztikus táblázatnak a feladata. Amikor a történészek a nemzetközi összefüggések fontosságáról beszélnek, ez nem azt jelenti, hogy a különböző eseményeket egyszerűen egymásmellé állítsuk, hanem azt, hogy azok tényleges összefüggéseit ragadjuk meg, nem azt jelenti, hogy a nemzetközi események között merev párhuzamot vonjunk, hanem azt, hogy ezek kölcsönhatását vizsgáljuk. Nem tartozom azok közé, akik azt vallják, hogy egy tanulmányban nincs helye az idézeteknek. De az idézeteknek az a halmozása — mely különösen a tanulmány befejező részét jellemzi — megengedhetetlen. Ez a tárgyalási mód, melyet a felszínesség, a tények egyszerű egymásmellé sorakoztatása, a sematizmus, az idézetek halmozása jellemez, együttvéve azt eredményezi, hogy az egész tanulmány szürkévé, egyhangúvá és — ami egy népszerű kiadvány értókét erősen rontja — unalmassá válik. Siklós elvtárs ezután a kötettel kapcsolatban néhány részletkérdéssel foglalkozott. Hibáztatta, hogy a bevezető tanulmány a »Békepártiról, mint pártról beszél és ezt a kifejezést idézőjel nélkül hozza. Ellenkezik a tényekkel a tanulmánynak az a megállapítása, hogy 1044-ben »:üig egy évvel a KMP itthoni feloszlatása után a magyarországi kommunisták is felismerték, hogy ez milyen végzetes hiba volt». Az Intézettel kapcsolatban az alapvető hibát abban jelölte meg, hogy az Intézet olyan sokrétű, messzeágazó és olyan sok konkrét feladat megoldására vállalkozott, mely jelenlegi erejét meghaladja. Ennek következménye az, hogy az Intézet munkáján, kiadványain keresztül nem tud ideológiai, tudományos életünkben olyan kiemelkedő helyet elfoglalni, mely az Intézet helyzeténél és feladatainál fogva szükséges lenne. Siklós elvtárs hozzászólását azzal fejezte be, szilárd meggyőződése, hogy felszólalása előre fogja vinni történész frontunk e vajúdó kérdésének megoldását és felszólalásával hozzájárul ahhoz, hogy a Magyar Munkásmozgalmi Intézet mielőbb elfoglalja és betöltse ideológiai életünkben azt a helyet, amelyet még nem tölt be. * Epcrjessy Kálmán : A vidéki történet kutatók nevében szólok. A referátumnak ahhoz a részéhez fűzöm szavaimat, amely megállapította, hogy a helytörténeti kutatásnak vonalán nem történt elég előmunkálat. A felszólalások során is élesebben hangzott el egy-két hozzászóló részéről, hogy a vidéki történetkutatók és a főváros között nincs meg a kapcsolat. Elszakadva a központtól, elszigetelten dolgoznak és nem kapják meg a megfelelő irányítást. Ez többé-kevésbbé így van. Sajnos az elszigeteltség, amely a múltban a vidéki történetkutatók és a központ között megvolt, a jelenben sem oldódott még fel teljesen, pedig kívánatos volna. Hiszen történetkutatást végezni vidéken nehezebb és hálátlanabb feladat, mint a fővárosban, a központban. Elszigetelten,többé-kevésbbé segítség,; irányítás nélkül dolgozunk kötelességtudatból, mert tudjuk, hogy a vidék számára is van tennivaló. A tömegek történeti tudatának fejlesztése, nevelése szempontjából nagy szükség van a helytörténet művelésére. Tapasztalatból tudjuk, hogy a falunak, a tanyának, a kisvárosnak történeti érdeklődése a helyi kapcsolatokon keresztül mozgatható meg. Országos történeti kérdések iránti érdeklődés mindig csak a helyi problémákon, adatokon alapuló történeti előadások alapján indul meg a tömegekben. Éppen ezért több segítséget és megértést kérünk a mi munkánk számára. Hiszen az a helyzet, hogy jelen-11 Századok