Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

160 A SZÁZADOK KIBŐVÍTETT SZ К К К ÉS Z TÖB1ZÜTTSÁ GÁ N А К VITACLKSE sel foglalkozott, az tudja, hogy Nyugateurópában ugyanakkor, amikor a reálbérek emelkedtek, más ellentétes tényezők, mint pl. a munkaintenzitás is növekedett, a lakásviszonyok, egészségügyi viszonyok romlottak és a monopolkapitalizmusra való áttéréssel a reálbérek emelkedése is megállt, illetve csökkenni kezdett. Hogy ez a kérdés Magyarországon hogyan áll, hogy Magyarországon a munkásosztály abszolút és relatív elnyomorodásának törvénye hogyan, milyen ellentmondásokon keresztül érvényesült, ezt nem tudjuk, mert ezt a kérdést ilyen alapról valóban marxista igénnyel, akik ezzel foglalkoztak, fel sem vetették és ha talán furcsán is hangzik, talán nem is nagyon merték felvetni. Pedig ha ezt a kérdést nem tudományos igénnyel vizsgáljuk, úgy az nemcsak azt fogja eredményezni, hogy ezen a téren tudatlanok maradunk, hogy a munkásság politikai harcainak egyes kérdéseit, közte pl. olyan kérdést, mint a szociáldemokratizmus, nem fogunk tudni kellően megoldani, hanem hogy felvilágosító mtmkánk gyenge lesz és nem lesz meggyőző. Siklós elvtárs ezután a parasztság történetét feldolgozó munkákkal foglalkozott. Hiányolta a legújabb korral foglalkozó munkáknál a mélyebb elemzést, melyet itt is az adatok egymás mellé sorakoztatása helyettesít. A helytörténettel kapcsolatban rámutatott Budapest története megírásának fontosságára, miután a főváros történetének korszerű, a mai követelményeknek megfelelő feldolgozását mind a mai napig nélkülözzük. Az üzemi monográfiákkal kapcsolatban megállapította, hogy az ilyen irányú munka az utóbbi- időben^gy kissé Írók, újságírók feladatává vált. A történettudomány második ötéves tervének szempontjai között ennek a kérdésnek jelentőségének és fontosságának megfelelően szerepelnie kell. Felszólalását így folytatta : Felszólalásom második részében a Munkásmozgalmi Intézet egyes kérdéseivel kívánok foglalkozni. Úgy hiszem, indokolttá teszi ezt egyrészt az a körülmény, hogy Elekes elvtárs referátumában is kitér erre a kérdésre, indokolttá teszi másrészt Réti elvtárs legutóbb elhangzott felszólalása is, amit én semmiesetre sem tartok kielégítőnek. Réti elvtárs felszólalásából megtudtuk és természetesen helyesen tette, hogy ezt elmondotta, hogy miben állt az Intézet megalakulásának történelmi jelentősége, hogy az Intézet fennállása óta a kiadványok egész sorát jelentette meg, hogy az Intézet az első volt a többi népi demokratikus ország hasonló intézményei között és azok a mi tapasztalatainkat vették át, de azt, hogy Réti elvtárs az új kormányprogramra alapján hogyan látja az Intézet helyzetét, hogy ebből a szemszögből nézve nem találhatók-e hibák az Intézet eddigi munkájában, nincsenek-e problémák a jövőt illetően, erről semmit sem hallottunk. Siklós elvtárs felszólalása további részében bírálta Réti elvtársnak a Munkásmozgalmi Intézetről írt cikkét, mely a Századokban 1953 októberében jelent meg. Ez a cikk nem tükrözi vissza azt a változást, mely az utolsó hónapok folyamán ideológiai téren is végbement. Megállapította, hogy Réti elvtárs felszólalásából hiányzott az önkritika. Az Intézet munkáját és kiadványait ért'bírálatokra adott válasza elutasító volt. Siklós elvtárs részletesen foglalkozott az Intézet múzeumi munkájában megmutatkozó hibákkal, a magyar munkásmozgalom történetét és a népi demokratikus országok munkásmozgalmának történetét bemutató múzeumok megnyitásának sorozatos elhalasztásával. A tudományos alosztály munkájáról szólva rámutatott a tervezésben megmutatkozó maximalizmusra. Az alosztály а terveit nem teljesítette, az 1952-ben és 1953-ban tervezett tudományos munkáknak csak kis töredéke jelent meg. Ezután a »Magyar május elsejék« című kötettel foglalkozott. Ezzel kapcsolatban a következőket mondotta : A kötet anyagának összegyűjtésében az Intézet egész kollektívája résztvett, a kötet szerkesztését maga az Intézet vezetője. Réti elvtárs végezte és ugyancsak ő írta a kötet terjedelmes bevezető tanulmányát. Érthető, hogy ilyen körülmények között a történészek nagy várakozással néztek a kötet megjelenése elé, mint olyan könyv elé, mely nemcsak anyagával, hanem módszerével, a feldolgozás módjával, minőségével is iránytmutató lesz számukra. Meg kell mondanom, hogy a könyv ezeket a várakosásokat nem váltotta valóra. A kötet -bevezető tanulmányát az eszmei gazdagság, az eszmei tartalom mélysége helyett a tényanyag egyszerű egymás mellé sorakoztatása jellemzi. A tanulmányon lényegében véve három elem vonul végig ; a reakciós kormány, mely akadályozza május 1. megünneplését, a szociáldemokrata párt,, mely elárulja május 1-ét, és a kommunista párt, mely harcosan és bátran mozgósítja a tömegeket, május 1. megünneplésére. A kormány tevékenysége, a kommunista párt hősies harca azonban nem fakad a mindenkori bonyolult történelmi, politikai helyzet mélyenszántó elemzéséből, hanem ténymegállapításszerűen, sokszor egyszerű adatközlés formájában jut az olvasó tudomására. Az 1921. évi május 1-ről például megtudjuk, hogy : »Ebben az évben a magyarországi ellenforradalmi hatóságok engedélyezték Budapesten a szociáldemokrata párt tattersaali nagygyűlését és néhány pestkörnyéki gyűlést is«. Hogy ez az engedélyezés esetleg összefüggésben állott a Bethlen-kormány közvetlenül ezt megelőző kinevezésével, a meghiusult királypuccsal, a szociáldemokratákkal tervezett paktum előkészítésével — erről semmit sem tudunk meg. 1922. máj us 1-ével kapcsolatban a tanulmány megállapítja, hogy ebben az évben »nem engedélyeztek szociáldemokrata gyűlést«, de hogy ez a gyűléstilalom esetleg összefüggésben állott az 1922 májusában megtartott nemzetgyűlési választásokkal, erre vonatkozólag semmit sem tudunk meg a tanulmányból. A kommunista párt harcaira vonatkozólag a 20-as évek elején