Századok – 1954

Vita - A Századok kibővített szerkesztőbizottságának vitaülése 148

A SZÁZA >0K KL 1.0 YÍTKTX SZERKESZTŐBIZOTTSÁGÁNAK VITA ÜLÉSE 159 Az iskolatörténetet azonban nem szabad a pedagógiai elméletek történetének felfognunk, mint az régebben oly gyakori volt. Köztudomású, hogy azonos pedagógiai elvek és tananyagok funkciója, hatása mennyire átalakul a különböző szerkezetű társadalmakban. Az iskola a társadalomnak egyik szerve. Kik ós miért mentek és mehettek iskolába? Az iskola szerepét mindenütt elsősorban a növendékek társadalmi környezetének, s az életben való elhelyezkedésüknek szempontjából kellene vizsgálni. Mindez átvezet egy másik kínálkozó problémára, az iskolázott hivatások történetére. Igen határozatlan a képünk a magyar ügyvéd, mérnök, gazdász, tanító hivatásának kialakulásáról, aránylag az orvostörténet van adatszerűen a legkimerítöbben feldolgozva. Nekünk a különböző iskolázott hivatások társadalmi funkciójának ismeretére lenne szükségünk, különösen viszonyukra a széles dolgozó rétegekkel. Nem kell külön hangsúlyoznunk azt, hogy mily jellemző oldala atörténotnek a hivataltörténet, mily élénken tükrözheti a nép heiyzetét-sorsát, s másrészt hogy mily alkalmas terület a nemzetközi összehasonlításokra is. Azt hisszük, hogy mindezen munkálatok már magukban foglalnák a magyar tudománytörténet alapvetesét is. Hosszadalmas felszólalásomért elnézést kérek ; s felszólalásom egyoldalúságáért is, ami aboól következett, hogy egyrészt elsősorban az egyetemes történethez kapcsolódás szempontjai vezettek, másrészt pedig törekvés, hogy oly kiegészítő feladatokról szóljak, amelyeket a vita alatt álló tanulmány szükségesnek jelez, de amelyekről a vitában eddig kevés szó esett. Я1 Siklós András : Felszólalásom első részében a munkásosztály ós a parasztság történetének kérdésével szeretnék foglalkozni. Ez a kérdés itt az értekezleten bizonyos vonatkozásban már szóba korült, nem árt azonban — úgy gondolom — újra elővenni, mert az új kormányprogranim alapján, az utolsó hónapok eseményeit figyelembevevő, ennek a kérdésnek, úgy hiszem, sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk, mint amilyen jelentőséget a törtónészkongresszus, vagy annak határozatai annakidején tulajdonítottak. Ha megnézzük, hogy az utolsó evőkben mennyit tettünk pl. a munkásosztály történetének, a munkásosztály helyzetének feltárása, kidolgozása terén, úgy nyugodtan megállapíthatják, hogy keveset és véleményem szerint ez a kevés (gondolok itt olyan munkákra, mint incze Miklós : Válság és nyomor a Horthy-rendszerben, vagy lncze és Kubitsch elvtársaknak a Magyar Szovjet Közgazdasági Szemlében régebben megjelent cikkére) sem tekinthető kielégítőnek, vagy teljesen elfogadhatónak. Kutatóink a munkásosztály helyzetével kapcsolatban lényegében megelégedtek azzal, hogy minél több helyről — kétségkívül értékes — adatokat szedjenek össze és munkáikban, tanulmányaikban ezeket az adatokat tőbbé-kevósbbó rendszerezve egymás mellé sorakoztassak. Azt hiszem, hogy semmiesetre sem elégedhetünk meg ezzel a módszerrel. Egyetlen tudomány, így a történettudomány sem elégedhet meg — ha valóban tudomány akar lenni — a felszíni jelenségek egyszerű leírásával, hanem kötelessége kutatni a mélyebben fekvő összefüggéseket, az objektív törvényeket, amelyek a felszíni jelenségeket meghatározzák. Az az objektív törvény, amely a kapitalizmus körülményei között a munkásosztály helyzetét meghatározza, a munkásosztály abszolút ós relatív elnyomorodasának Marx által felfedezett és feltárt törvénye. Tehát, ha mi a magyar munkásosztály helyzetével akarunk foglalkozni, úgy a feladatunk nem az, hogy különböző helyekről egyszerűen csak összegyűjtsük a munkásosztály helyzetére vonatkozó adatokat, hanem elsősorban az, hogy megvizsgáljuk a mi viszonyaink között, a speciális magyarországi körülmények között hogyan érvényesült, hogyan tört utat magának a munkásosztály abszolút ós relatív etnyomorodásának törvénye. A munkásosztály helyzetének vizsgálata igen bonyolult kórdós. A munkásosztály helyzetét egész sor tényező határozza meg: a reálbér, a munkaintenzitás, a munkanélküliség, a munkaidő, a lakásviszonyok, az egészségügyi viszonyok ; hogy csak néhány fontosabbat említsek. Különbözik a munkásosztály helyzete szakmák szerűit és az egyes szakmákon belül is. Másként alakul a munkásosztály helyzete a konjuktúra és a gazdasági válság időszakában. A nyugateurópai munkásság reálbére pl. — mint ezt Kuczynski elvtárs kutatásaiból tudjuk — a mult század második felében általában emelkedett és mint ismeretes, a revizionisták éppen e kiragadott tény segítségével igyekeztek Marx elnyomorodási elméletét cáfolni. Az a körülmény, hogy a reálbérek abban az időszakban Nyugateurópában emelkedtek, természetesen semmiesetre nem jelenti, hogy ez a törvény érvényét vesztette volna, csupán azt jelenti, hogy a törvény nem egyszerűen és simán, hanem ellentmondásokon keresztül, a gazdasági élet bonyolult fejlődósén keresztül érvényesül. Aki ezzel a kérdés»