Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS KÉUDÉSE A It.íKÖC'ZJ-SZABADSÁGHAKCBAN 1 alól ki nem adnak«;5 0 nem törődnek azzal, hogy önző osztályérdekeik érvényesítésével egyre inkább aláássák a kuruc seregek harci erejét. Még tovább mennek a nyilt fellépésben az erdélyi rendek : amikor az 1707 áprilisi marosvásárhelyi országgyűlésen Rákóczit beiktatják a fejedelmi székbe, minden tiltakozása ellenére felújítják azt a törvényt, hogy a földesúr visszakövetelheti a hadseregtől engedélye nélkül katonáskodó jobbágyát.' Az.erdélyi földesurak — írta ekkoriban Esze Tamás elkeseredetten a fejedelemnek — »nem akarják a haza szolgálattyában való munkálkodásokat, hanem csak kinekkinek az jobbágy fogdosásra, üldözésre vagyon gongya«.5 1 »A székelyeket pedig — a fejedelem szavaival szólva — saját tisztjeik vetették... szolgaságba, mert ezek hallatlan és a törvénnyel ellenkező visszaéléssel visszatartották őket a hadiszolgálatból, hogy földjeiket műveljék«.52 Ilyen körülmények között Erdély csakhamar védtelenül állt az ellenséges támadással szemben. — De a magyarországi urakat ez éppen nem riasztotta vissza az erdélyi példa követésétől. 1707-ben — írta Rákóczi — »A nemesség naprólnapra jobban visszanyerte hatalmát jobbágyai fölött (Magyarországon is) és elvette kedvüket a háborútól, hogy saját hasznára dolgoztasson velük«.53 A dunántúli rendek sümegi gyűlése nemsokára azt követelte, hogy a földesúri engedély nélkül katonának állott jobbágy »ad requisitionem adassék vissza az úrnak«.5 4 A Felvidéken — adta hírül ugyanekkor Esze Tamás felforrt vérrel a fejedelemnek — a jobbágykatonákat visszatartják vagy egyenesen elszöktetik a földesurak, élükön Károlyi Sándorral, aki mentesítő levelekkel szerzi vissza a hadból saját és családja jobbágyait. »0 nagyságok — úgymond — nem a hadat, hanem a jobbágyot szaporítják«.5 5 — Mindez azt jelentette, hogy a nemesség, fegyverviselő jobbágyaitól való félelmében és a feudális kizsákmányolás fenntartása érdekében, a hadak jó részének lefegyverezésére törekedett — a háború kellős közepén. De a földesúri túlsúly megszilárdításának volt egy másik, nem kevésbbé veszélyes következménye a nemzeti összefogás ügyére : a hadseregben szolgáló jobbágyok elkedvetlenedése, a katonáskodó szegénylegények harckészségének ellankadása. »Midőn mi uraink ez országba jöttek, Sok szegény legénynek böcsületet tettek« — panaszkodik 1706-ban a »mezőben« beszélgető két szegénylegény ; —- hanem most már : »Vége vagyon bocsi szegénylegényeknek, De vagyon világa a sok prémeseknek«.5 6 Ezek a »prémesek« az okai a szegénylegények »becstelenségének«, sérelmeinek. Miattuk van, hogy a »szegénylegénynek olcsó a vére« ;5 7 hogy elértéktelenedett a rézpénz, s már »egy pár bocskort sem vehet egy hajdú egy hó pénzen«.58 De főleg miattuk kellett elszenvedniük fő sérelmüket, a felszabadulás ígéretében való csalatkozást. »Igen kedveltük a kurucságot, Nyerünk, gondoltuk, szabadságot« — 40 Ld. Esze Tamás—Köpeczi Béla: Esze Tamás. Bpest, 1952. 62. 1. 51 Esze Tamás levele Rákóczinak. 1707. jun. 8. Ekemező. OL R. szh. lt. II. 2. e/A. 52 II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. 167. 1. 53 Uo. 169. 1. 64 Történelmi Tár. 1899. 199. - 1708. jan. 65 V. ö. Esze Tamás levele Rákóczinak. 1708. jan. 27. Smizna prope Iglo. OL R. szh. lt. II. 2. e/A. 66 Két szegénylegények egymással való beszélgetése. I. m. 330, 332. 1. — V. ö. Esze Tamás ; Két szegénylegény egymással való beszélgetése. Irodalomtörténet. 1949. 256. 1. 57 A szegénylegények éneke. I. m. 335. 1. 58 Esze Tamás levele Rákóczinak. 1707. júl. 6. Harság. OL R. szh. lt. II. 2. e/A. — V. ö. Magyar Századok. 136. 1.
