Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
12 PAC H ZSIGMOND PÁL önti verssorokba keserűségét a szegénylegény. De a várt szabadság nem jött el ; az ígéreteknek »már amint látjuk, lött változtatása«. »Ezért nincsen kedve sok szegény legénynek«.5 9 Ezért oszlanak szét egyes csapatok, vagy keserednek el — mint Erdélyben és a Tiszántúlon — annyira, hogy »sok had az hegyekben kiállott, rövid nap alatt urakot ölnek«.6 0 — A jobbágykatonák mindennek ellenére még mindig számos példáját nyújtják a kitartásnak, vitézségnek és a hazafias öntudatnak. Sokan még mindig világosan látják, — amint egy jobbágykatona írja a fejedelemnek 1706-ban — hogy »azon szabadságnak helyreállítása egy könnyen nem mehet, hanem Nagyságod szerencsés erős győzedelmes fegyvere által és sok Nagyságod igazán hazája mellett serényen táborozó, vérét kiontani nem szánó haza fiai által.. ,«61 »Nógrád vármegyében jött némely tiszteim relatiójukból értem, — írja nem sokkal később a fejedelem Bercsényinek — mely készséggel ment az oda való föld népe az Kegyelmedtül hirdetett insurrectióra«.6 2 ... »nem is gondolkodik már az had az fizetésrül, — jelenti Bercsényi még két évvel később is a fejedelemnek — maga látja : nem lehet !.. . Supervacaneum az fizetés ; míg bízik megmarad.. . most sem az pénz, hanem az sok szép szómmal nyújtott reménysig újította meg sziveket«.6 3 De éppen az volt a baj, hogy »a szép szóval nyújtott reménység«, a felszabadulás reménysége — minthogy annak megvalósítása eddig elmaradt — egyre inkább kezdett kiveszni a jobbágykatonák, a szegénylegények szívéből. Rákóczi nagyságára, politikai érzékére vall, hogy már 1707-ben sok mindent meglátott ezekből a változásokból, holott ez az év még bel- és külpolitikai vonatkozásban egyaránt tetőpontja volt a szabadságharcnak. Sok mindent meglátott és előbb-utóbb a következtetéseket is levonta belőle. Hozzájárultak ehhez keserves erdélyi tapasztalatai, ahol — mint szenvedélyes haraggal írta 1707 márciusában — »felháboritá elmémet... az hatalmasok kegyetlen uralkodása, sarcoltatása ; ugy is látom, hogy csak azért fogtanak némellyek fegyvert, hogy magok azt el nem követhetnék az német idejében, az mit az német, és nem azért, hogy köz légyen a szabadság...« e4 De hozzájárultak magyarországi tapasztalatai is, ahol a vármegyék, az ónodi országgyűlésen elhatározott közteherviseléssel a gyakorlatban szembeszegülve, »az elébbeni időkben magokat minden féle contributióktul el vonni és kiméileni meg szokván, most is csak a Szegény Parasztság nyakában, Égben kiáltó véteknek nem tartván a nyomorultnak meg nyomoríttatását, kivánnyák vetni«.6 5 1707 végén a kassai országgyűlésen már világosan kimondja : »Az elkezdett hadakozást inducálván, mellyet az föld népének jó kedvével és szives hajlandóságával kezdettünk el, annak... el idegenedését mindenek felett szükség eltávoztatnunk«, mert különben »valamint mi az ellenség ellen fel 59 A szegénylegények éneke. I. m. 335. 1. Két szegénylegénynek egymással való beszélgetése. I. m. 333, 331. — V. ö. Esze Tamás: A szegénylegények éneke. Magyar Századok. Bpest, 1948. 131. 1. 6J Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 1389. (Thaly Kálmán kuruckori okmánygyűjteménye) VII. 126—127. 1. — 1707. jún. 9. 61 Rimaszombati Gyürki Pál folyamodványa. 1706. aug. 1. Érsekújvár. (Folyamodványok. — OL R. szh. lt. JI. 2. f.) 62 Archívum Rákóczianum. 1. о. I. k. 617. 1. — 1706. szept. 12. 63 Archívum Rákóczianum. I. о. VI. k. 78 — 79. 1. — 1708. szept. 15. 64 Archívum Rákóczianum. I. o. H. k. 61. 1. — 1707. márc. 27. 85 OL R. szh. lt. II. 3. e. - 1707. szept. 15.
