Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS KÉUDÉSE A It.íKÖC'ZJ-SZABADSÁGHAKCBAN 9 lépett fel egy jobbágyfalu ellen, nyomatékosan kérte : »moderáljuk még magunkot az kárunk visszaszerzésétől. Mindent megád az Isten az szabadsággal, — az nélkül pedig semmink sem lészen.«4 0 Ebeczky Sámuelt, Bercsényi kancelláriájának vezetőjét, aki szökött jobbágyait akarta visszaszerezni, lakonikusan így oktatta ki : »Most a jobbágyok keresésének nincs ideje«.4 1 A hozzáforduló jobbágyok panaszait meghallgatta ; országlása a Rítt a parasztok közvetlenül és bizalommal fordulhattak a fejedelemhez. A kuruc katonák és hozzátartozóik nagyszámú folyamodványa egész sereg olyan intézkedését őrizte meg, amelyek a jobbágyok javára szóltak ; sebesült katonáknak gyógyítási költséget biztosított, rabságból szabadult kurucoknak visszamenőleg is kiadatta fizetését, özvegyeknek egy ideig folyósíttatta elesett férjük zsoldját és egy évre felmentette őket mindenféle tehertől, szolgáltatástól ; stb.42 Hogyan foglalt állást a jobbágyság és a nemesség között felmerült főellentétekben? A földesurakat és a megyéket egyfelől arra kötelezte, hogy a katonák »cselédgyeket semmi szolgálatra ne kényszericsék«,4 3 másfelől ismételten kimondotta, hogy ha a katona otthon maradt »attya. . . jobbágykodik, az adózástul s szolgálatiul ment nem lehet«.44 Egyfelől katonai erővel vitette vissza a telekre az elűzött katonacsaládokat, másfelől az engedetlen otthonlakos jobbágyokat ugyancsak karhatalommal szorította rá a szolgáltatások teljesítésére, »oly militaris assistentiát« rendelve ki, »akik efféle szófogadatlan jobbágyságot az előtt observáltatott rendes szolgálatra compellálhassák... <<45 Mindez azt jelenti, hogy Rákóczi kitartott a nemzeti összefogás politikája mellett ; pontosabban szólva : a földesúr-jobbágyviszony rendezésének azon formája mellett, amelyet annakidején a vetési pátensben fogalmazott meg a nemzeti összefogás biztosítására. De a földesúr-jobbágyviszony rendezésének az a formája, amely 1703 őszén még a nemzeti összefogást szolgálta, a következő években mind alkalmatlanabbá vált erre a szerepre. 1703 őszén még arról volt szó, hogy a hatalmas erejű népi felkelés körülményei között a csak az imént és csak »kéntelenségből« csatlakozott nemességet megtartsa a nemzeti harc táborában ; így a jobbágykérdés rendezésében szükségképpen a nemesség felé kellett több engedménnyel fordulni. Azóta azonban az osztályok erőviszonyaiban jelentős eltolódás következett be : a parasztsággal szemben, a parasztságnak a nemzeti harc előrelendítésével egybeeső osztályköveteléseivel szemben egyre inkább megszilárdult a nemesi vezetés, amely korlátozóan hatott a nemzeti összefogás belső erőforrásaira. A megváltozott helyzetben már szükségképpen a jobbágyság felé kellett volna több engedménnyel fordulni, éppen a nemzeti 40 Archívum Rákóczianum. Т. о. I. k. 151. 1. — 1703. dec. 11. 41 OL R. szil. lt.. II. 2. f. - 1705. máj. 29. 42 L. pl. Patai Istvánná folyamodványát. 1704. ápf. 16. Eger; Bud Györgyné folyamodványát. 1704. ápr. 20. Jászberény ; Cseh Györgyné folyamodványát. 1705. máj. 19. Eger ; Ocsovai Szkucska Máté özvegye folyamodványát. 1706. szept. 2. Esztergom ; stb. (Folyamodványok. — OL R. szh. lt. II. 2. f.) 43 L. pl. a nagy falusi katonák folyamodványát. 1705. máj. 24. Eger; Bési Bereznai András folyamodványát. 1704. febr. 11. Miskolc. (Folyamodványok. — OL R. szh. It. II. 2. f.) 44 L. pl. Ivarabélyos Tót András folyamodványát. 1705. jún. 12. Eger. (Folyamodványok. — OL R. szh. lt. II. 2. f.) 45 Archívum Rákóczianum. I. о. I. k. 166-167. — 1704. jún. 2.; u. o. 153. — 1703. dec. 22.; Károlyi Oklevéltár. V. 192. — 1705. máj. 2.; Történelmi Tár. 1901. 401. - 1705. jun. 17.; stb.
