Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
8 PAC H ZSIGMOND PÁL földesurak zöme felrúgta a vetési pátens jobbágyvédő intézkedéseit és vissza akarta állítani korlátlan feudális hatalmát. Sok jobbágy panaszkodik Rákóczinak arról, hogy a fejedelem rendelete ellenére »feleségét otthon úr dolgával, vármegye dolgával terhelik«;3 3 hogy »az kik nem mennek, zálogollyák, marháinkat hajtyák« ;3 4 hogy »otthon a mi atyáinkat és cselédeinket... a Nemes Vármegye tisztei-. .. mindennemű húzással és szolgálattal szüntelen terhelik«, és »földesurunktól még nagyobb igát szenvedünk, ha pedig kedve szerint nincs a dolog, azt mondja, hogy meny ki a földemrül, ha nem akarsz szolgálni« ;3 5 hogy — mint egy öreg vitéz írja — »eleitül fogvást két fiammal együtt szolgálom fegyverrel Herczeghségedett« és mégis »az mely földes Ur alatt. .. feleséghem, gyermekim laktanak, elvevén az teleket tőllök, kiűztek«.3 6 — Milyen hatással voltak ezek a követelések a földesurak magatartása, a nemzeti harc ügyére? A földesúri túlkapások arra vezetnek, — adják meg kérdésünkre' a választ a Kis Albert ezerében levő katonák — hogy »tellyességgel el pusztulunk és Nagyságodnak és Nemes Országnak közönséges szolgálatát nem continuállhattyuk«.3 7 — De a földesurak és papok tevékenysége még közvetlenebbül is bomlasztotta a szabadságharc táborát. A beregmegyei mezőterebesi lakosok írják 1704 első hónapjaiban : »... az falunkban be jüvin újhelyi barát, Pater Hyacintus nevü. .. aszt mondota. . .. hogy az kik Nagyságodat fegyverünkel szolgállyuk, csak menyünk ki..., csak feleségeiket, gyermekeket vigyék onan és az mezőt és erdőt ne uzuállyák az ollyanok, hanem ollyan jobbágyokat szálétok hellyetek, a kik engemet urallyanak és uralni fognak«.38 Erdélyben pedig 1704 közepén az »uri rendek« már azon a ponton kezdik ki a nemzeti összefogást, ahol az a legérzékenyebb ; attól a reménytől akarják megfosztani a fegyverviselő jobbágyokat, amely harcuknak éltetője és lelkesítője : a felszabadulás reményétől. Azt híresztelik, — panaszolják több sereg főhadnagyai az erdélyi országgyűlésnek — »hogy csak hiában fogott volna az jobbágyság fegyvert, mert mihelyt az had száll, isméi ugyancsak jobbágyok lésznek. Mely beszéd annyira elolvasztotta sokaknak sziveket és meglankitotta sokaknak karjokat, hogy az fegyvert letötték, vagy ha még le nem tötték, letenni igyekezik és az tábort kerülni«.39 A földesurak törekvései tehát közvetve vagy közvetlenül a nemzeti összefogás aláásását szolgálták, a szabadságharc erőforrásainak korlátozására irányultak. Hogyan állt helyt Rákóczi a nemzeti összefogás belső ellentmondásának kiéleződése közepett az ellentétes osztálytörekvések kereszttüzében? Ki tudott-e tartani a nemzeti összefogás politikája mellett ezekben az években, a szabadságharc felfelé ívelő szakaszán? Rákóczi messze kiemelkedett osztályából, feudális környezetéből, és ez áll a jobbágykérdésre, a nemzeti összefogás e döntő kérdésére is. Báró Sennyei Istvánt pl., aki erőszakosan 33 L. pl. Bési Bereznai András folyamodványát. 1704. febr. 11. Miskolc. (Folyamodványok. — OL R. szh. lt. TI. 2. f.) 31 L. Soltis, Balogh Gábor, Kövesdi seregének folyamodványát. 16. jegyzet. 35 Suponyo Gergely és társai folyamodványa. 1705. máj. 10. Eger. (Folyamodványok. - OL R. szh. lt. II. 2. f.) 38 Karácson Péter folyamodványa. 1705. ápr. 4. (Folyamodványok. — OL R. szh. lt. II. 2. f.) 37 Kis Albert ezerében lévő katonák folyamodványa. 1704. ápr. 13. Eger. (Folyamodványok. — OL R. szh. lt. II. 2. f.) 38 A sztrabicsói lakosok folyamodványa. 1704. ápr. 14. Eger. (Folyamodványok. - OL R. szh. lt. II. 2. f.) 89 R. Kiss, i. m. 144. 1. - 170*4. júl.
