Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
A NEMZETI ÖSSZEFOGÁS KÉUDÉSE A It.íKÖC'ZJ-SZABADSÁGHAKCBAN 7 Hogy az első hónapokban a jobbágyfelkelés vitte-hajtotta előre a nemzeti szabadságharcot, nem szükséges hosszasabban bizonyítgatnunk. Csak egy tényt említünk : ez időben Szabolcs-megyében Esze Tamásnak olyan pátensei hozták mozgásba a jobbágyokat, amelyekkel »megparancsoltatott mindenütt : élete elvesztése alatt egy jobbágy is olly földesurának ne szolgáljon, aki Rákóczi úr részére nincs«.2 7 Világos tehát, hogy a jobbágyok a haza szabadsága mellett a maguk felszabadulására is gondoltak, amikor fegyvert fogtak ; de világos az is, hogy ez a két cél egybeeoett, egymást erősítette. — Es Vetés után? Igaz, a jobbágykatonák azt is elkeseredve emlegették, — és joggal voltak emiatt elkeseredve — hogy »ha az gazda az táborban vagyon, az fiát otthon hajtják ; ha az fia az hadban, otthon az apját szolgáltatják«;28 hogy szerették volna a földesúri szolgálattól való mentességet otthonmaradt családtagjaikra szélesebben kiterjeszteni. Az is, igaz, hogy ez az adott viszonyok között lehetetlen volt, mert a feudális rendre olyan csapást mért volna, ami feltétlenül a nemesség elfordulását, a nemzeti összefogás felbomlását idézte volna elő. De főkövetelésük nem ez volt, hanem -a fegyvertkötő jobbágyság felszabadulásának biztosítása. Elsősorban annyiban mentek túl a vetési pátensen, hogy — míg az nem tartalmazott a jövőre való ígéretet — ők arról akarták magukat »bizonyossá tenni..., hogy az mely jobbágyok kegyelmes urunkat fegyverekkel híven szolgálják, jobbágyok ez után nem lésznek« ;2 9 hogy »valamely jobbágy Őnagysága mellett felül, kardját felköti«, szabadságot nyer, »ha Isten önagyságának boldog elémenetelt ad, az országot megbírhatja« ;3 0 hogy tehát a szabadság nemcsak a hadakozás idejére szól, hanem azon túl is. A forrásokból kiderül, hogy milyen formában gondolták el a fegyverviselő jobbágyok felszabadulásukat. Hajdúszabadságot akartak : vagy lakóhelyüknek hajdúvárossá nyilvánítását (mint Salánk, Nagyszöllős és Tarpa kívánsága mutatja),3 1 vagy pedig az ezredek számára új hajdútelepülés létesítését (mint Kajdi István ezerének folyamodványa tanúsítja).3 2 A parasztságnak ez a főkövetelése nem volt az adott viszonyok között sem megvalósíthatatlan, vagy a nemesség számára elfogadhatatlan (amint ez az események későbbi menetéből ki is tünt). Pontosabban szólva : amilyen mértékben szűkítette, korlá' ózta volna a nemzeti összefogást felülről, a nemesség oldaláról, — annál sokkal nagyobb mértékben tágította, szilárdította volna alulról, a népi tömegek, a parasztság oldaláról. A szabadságharc folyamán hajdúszabadságot nyert Tarpa és Diószeg hősi példája, valamint maga az a tény, hogy a fegyvertfogó jobbágyok az országot a függetlenségi harc során és győzelme után is fegyveresen, hajdúszervezetben akarták szolgálni, azt bizonyítja, hogy a hajdúszabadságra irányuló osztálykövetelés kielégítése a nemzeti harc hatalmas erőforrását nyitotta volna meg. Miben álltak ezzel szemben a nemesség osztálykövetelései csatlakozásuk után? Mint a nagy számban fakadó jobbágypanaszok matatják : a 27 Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 1389. (Thaly Kálmán kuruckori okmánygyűjteménye) XXVIII. 186. 1. 28 OL Radvánszky-lt. III. о. XL1II. 42. 29 R. Kiss, i. m. 144—146. 1. — 1704. júl. 30 U. o. 145. 1. — L. még Soltis, Balogh Gábor és Köyesdi seregének folyamodványát. L. 16. jegyzet. 31 L. Archívum Rákóczianum. I. о. I. k. Pest, 1873. 233-234., 240. 1. 32 L. Kajdi István ezerének folyamodványát. 1706. (Folyamodványok. OL R. szh. lt. II. 2. e./A.)
