Századok – 1954
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A nemzeti összefogás kérdése a Rákóczi-szabadságharcban 1
6 ТЛС11 ZSIGMOND PÁL lemzi híres vetési pátensét, az 1703. szeptei^ber 28-án kiadott »jobbágyságrul való pátens«-t, amely egyfelől a fegyverben álló jobbágyok felé biztosította sajátmaguk és házuk népe — feleségük és kiskorú gyermekeik — mentességét a közterhek és a földesúri szolgálatok alól, valamint többi családtagjaik védelmét a földesúri túlkapásokkal szemben ; másfelől a jobbágyszolgáltatások megszűntétől félő földesurak felé biztosította, hogy az otthonlakos jobbágyok »földesurak szolgálatjoktul és rendes censusoknak praestálásátul nem immunitáltatnak«, hanem »mint annak előtte, úgy ezután is hasonló jobbágyi kötelességeket és engedelmességeket mutassák«.24 A vetési pátens a nemzeti összefogás jegyében fogant ; amikor komoly lépést jelentett előre, a jobbágyság követeléseinek kielégítése felé, a határon tett ígéretek beváltása felé, — ugyanakkor biztosítékot nyújtott a nemességnek kiváltságos helyzete megtartására ; így alkalmas volt arra, hogy odakapcsolja a szabadságharc ügyéhez. 1703 őszére tehát a jobbágyfelkelés katonai sikerei és Rákóczi helyes politikája következtében lényegében készen állt a nemzeti összefogás műve. Ezt jelzi, ezt szolgálja a vetési pátens. De jelzi egyben a nemzeti összefogás belső ellentmondását is ; a pátens ugyan lehetővé tette a nemesség és a parasztság közös harcát a közös ellenség ellen, de nem elégítette ki sem az egyiket, sem a másikat. Az osztályok mozgásának eddig két fő vonala volt: a hatalmas erejű parasztfelkelés és a köznemesség zömének csatlakozása. A pátens az e két vonal eredőjeként kialakult egyensúlyállapotot fejezi ki. De az egyensúlyállapot szükségképpen csak ideiglenes lehetett ; a parasztság tovább folytatta harcát szabadságáért, a nemesség tovább folytatta harcát a parasztság feletti hatalma teljes visszaállításáért. Milyen hatása volt az osztályharc további folyamának a nemzeti összefogásra? Milyen hatása volt a parasztság, ill. a nemesség osztálytörekvéseinek a nemzeti harc erőforrásaira és menetére? Ami a parasztság osztályköveteléseinek megítélését illeti, hibát követnénk el, ha csupán abból indulnánk ki, hogy a társadalmi fejlődés adott fokán a nemzeti összefogáson belül szükségszerű volt a nemesség vezetése, a termelés folytonosságának biztosításához szükségszerű volt a feudális gazdasági rend fenntartása. Ez igaz, de a dolognak csupán az egyik oldala. A másik oldala az, hogy amint a nemzet történelmi kategória, mégpedig a feudalizmus hanyatlása és a kapitalizmus keletkezése korszakának történelmi kategóriája,25 — úgy a nemzeti összefogás történelmi feltételeihez is hozzátartozik, hogy az nem alapulhat a feudális rendszer merev, érintetlen fenntartásán, hanem csak a feudális viszonyok bizonyos mértékű lazításán, a jobbágyság szociális emelkedésén. 1848-ban, amikor már megérett a polgári forradalom, a nemzeti összefogás csak a feudalizmus felszámolásával együtt volt lehetséges. 1703-ban persze Magyarországon polgári forradalomról, a feudalizmus felszámolásáról még szó sem lehetett, de a nemzeti összefogás megteremtésének málékkor is össze kellett kapcsolódnia a belső megújulással, a társadalmi haladással, a feudális iga enyhítésével.2 6 A parasztság osztályharca tehát a nemzeti összefogásnak, a szabadságharcnak nem korlátozója, hanem feltétele, előrelendítője volt. 24 OL R. szh. lt. I. 2. a. - V. ö. Történelmi Tár, 1909. 280. stb. 1. 25 V. ö. J. V. Sztálin Művei. II. köt. Bpest, 1949. 328. 1. 26 V. ö. Révai József: Marxizmus és magyarság. Bpest, 1946. 147. 1.
