Századok – 1953

Tanulmányok - Berkovits Ilona: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában 72

A MAGYAR FEUDÁLIS TÁRSADALOM TllKRÖZÖDÉSE A KÉPES ]KRÓNIKÁB Ад 89 pápakiátkozása nem egyéni akció, hanem a pápák világhatalmi politikájával szemben álló osztályharcok függvénye volt. A Képes Krónika művésze megfestette a budai pápakiátkozás jelenetét is, hol a szöveg beállításával szemben, képét kifejezetten a haladás szolgálatába állítja. A Krónika előbb idézett szövege a cselekedetet fölháborodottan »ál és ravasz papoknak« tulajdonította. Ezzel szemben a miniátor, ki oly visszataszítóan festi a szöveg nyomán például Kálmán királyt púposnak, kancsalnak, ugyanakkor az ál és ravasz papokat is módjában lett volna torzító külső jelekkel jellemezni. De ő nem ezt tette. Ellenkezőleg, két díszes ornátusba öltözött tonzúrás papot festett : egyikük égő gyertyát tartva, kis templomharangot kongatva, a másik könyvvel a kezében közösítik ki az oldalt ülő, aszott, sovány, görnyedt pápát, ki a dominikánus rend öltözékében van (9. kép). A budai kiátkozás pontosdátuma nem ismeretes. Történetírásunk mindenkor VIII. Bonifác pápa elleni cselekedetként említi. A Képes Krónika szövege kissé zavaros fogalmazásban VHI. Bonifác utódára, a Budán járt Boccasino Miklósra céloz, ki 1303-ban, Bonifác^ pápa halála után XI. Benedek néven lesz pápa. De Boccasino Miklós, aki VIII. Bonifác világhatalmi politikájának hű folytatója, alig nyolc hónapig volt pápa. 1304 júliusában hirtelen meghalt2

1

(ami a mérgezések korszakában korántsem volt rendkívüli jelenség). Utóda, a francia V. Kelemen pápa már teljesen alárendelte magát Szép Fülöp érdekeinek, és vele, vagyis a pápák avignoni fogságával lezárul az egyház világhatalmi politikájának harca. Mármost a Képes Krónikában a miniátor a dominikánus Boccasino Miklóst festette meg a kiátkozott pápaként : olyan beállításban, mintha ez még budai itt tartózkodása alatt következett volna be. A festő azt a pápát festi kiátkozottnak, aki korábban Magyarországon szembehelyezkedett az ország közvéleményével ; terrorisztikus kiátkozásai pedig gyűlöletesebbé tették az egyházat és fokozták az ellenállást annak világhatalmi politikai törekvéseivel szemben.2

2 A Képes Krónika festőjének állásfoglalása — azáltal, hogy a budai eseményeket a szöveg álpapjaival szemben ily módon festette, és egyáltalán szükségesnek tartotta megfesteni, — nem lehet kétséges. A pápák világhatalma bukásának tulajdonítható különben, hogy a Képes Krónikában — hol egyházellenes sorok soha nem találhatók, egyetlen esetben, a XIV. század folyamán olvasható egy oly részlet, amely egy'pápát nyíltan sikkasztással vádol. »Kelemen pápa a Szent János keresztes vitézei által a világ keresztyénei között megbecsülhetetlen kincset gyűjtete nagy gondosan« keresztes hadjárat céljaira »de azután ezzel a roppant kinccsel valósággal semmit sem cselekedtek«(95) Ez a szöveg azonban nem bizonyítja azt, mintha udvari történetírásunkban a hamisítás, a tények elhallgatásának mértéke ez időben már csökkent volna. Csupán az új életfeltételeket előidéző gazdasági fejlődés következtében változott. E pápa ellen írott sorok már akkor készültek, mikor az egyház világhatalma megszűnt ; és látszatra V. Kelemen pápa volt ennek egyik előidézője azáltal, hogy székhelyét Avignonba tette. A Képes Krónikában a pápa sikkasztására vonatkozó szöveg 21

Baldini, Vittorio: Cronologia Ecclesiastica . . . Bologna, 1670. 210 1. 22

Az Árpádkorban az egyház kizsákmányoló szerepére és világhatalmi törekvéseire vonatkozóan lásd Molnár Erik i. m. ; Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon. Századok, 83. évf. 1949. 79—105 1. ; Kardos Tibor : A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. Századok, 84. évf. 1950. 121-127 1.