Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
70 I. TÖTH ZOLTÁN A maga korában, Marx és Engels kivételével, senki sem látott bele olyan élesen a nemzetek jövőjébe, mint Bälcescu. Ez nem a véletlen műve. Többen rámutattak már, hogy Bälcescu gondolkodásában és a történelemről vallott felfogásában az idealista alapvonások mellett számos dialektikus és materialista vonás is felismerhető.82 Emiatt felvetették a kérdést, nem keresendő-e felfogásában a Kommunista Kiáltvány közvetlen hatása? Messze vezetne, ha e kérdést részletesen akarnók tisztázni. A közvetlen hatás egyelőre még nincs határozottan bebizonyítva. A fejlődés és az osztályharc gondolatát korlátozott formában a burzsoá gondolkodás is ismerte. Elég itt Thierryre és Guizotra utalnunk. A fejlődés és az osztályharc, mint állandóan ható tényező Bälcescu gondolkodásában idealista elemekkel keveredve jelenik meg. »Az emberiség története bemutatja a jog szüntelen harcát a zsarnokság ellen, a jogából kisemmizett osztály harcát bitorlói ellen, izzó harcot, mely gyakran bosszúállás jellegét ölti, végnélküli harcot, hisz napjainkban is tart még, s tartani fog mindaddig, míg a zsarnokság árnyéka is lesz, míg a népek el nem nyerik jogaik teljességét s az egyenlőség úrrá nem lesz a világon.«83 Az osztályharc »már társadalmunk létrejötténél felmerült. Megjelent akkor, amikor őseink közt eltűnt az egyenlőség, amikor már születésüknél fogva voltak szegények és gazdagok, rabszolgák és urak, kizsákmányoltak és kizsákmányolók.«8 4 A materialista és idealista elemek keverednek Bälcescu fejlődéselméletében is. »Az emberiség nem áll egyhelyben . . . Szakadatlanul halad előre, minden akadályt szétzúzva a cél előtt, melyre Isten újja mutat. Fejlődése szabályosan követi a haladás fizikai törvényeit. . . . mennyi változás, mennjj átalakulás! Az erkölcsi világban éppenúgy, mint az anyagiban.«85 A forradalom Bâlcescunâl is a fejlődés szükségképpeni velejárója. »Nem más az, — írja Bälcescu— mint a társadalmunkban és minden társadalómban eleitől fogva működő szüntelen és, gondviselésszerű folyamat kifejlődése.«86 »... a történelem is tanúsítja — olvassuk másutt —, hogy a forradalom változásról változásra vezeti a román nemzetet a nemzetek történelmi fejlődése egyetemes törvényének útján. Ez pedig a nép fplebejánizmusj hatalomra emelése, vagy, ahogyan mi fogalmazzuk meg : a román nép, a középkor eme rabszolgája emberi, állampolgári és nemzői jogainak kiteljesítése.«8 7 A kispolgári illúzionizmus szólal meg benne, amikor a polgári forradalomtól a demo-. kratikus fejlődés betetőzését várja a nemzet kiteljesedése formájában : »a nép rabszolgából jobbággyá, majd proletárrá (értsd : kisajátított paraszttá), azután birtokossá válik, s most rázza le magáról az utolsó kizsákmányolást és azcn van, hogy tulajdonossá legyen.«88 A rcmán társadalom fejlődésében a munkásosztály Bälcescu idejében még nem alakult ki, érthető tehát, ha törneti koncepciójában nem tartogatott helyet a proletariátus számára. Előadásom előző szakaszában rámutattam azonban arra, hogy milyen elismeréssel 82 O. Zane ; Marx çi Bälcescu. ViaÇa Româneascâ 1927. 4. sz. 40—59.1. ; P. Apostol : Despre elementele dialectice în cugetarea lui N. Bälcescu. Studii 1949. III. 72 — 84. 1; Gh. I. Georgescu—Buzäu N. Bälcescu, gânditor de pe pozi^ii matérialiste. Via ta Româneascâ 1950. 3. sz. 334 — 345. 1. 83 BVI 156. 1. 81 BVI 54. 1. 85 BVI 159. 1. 86 BVI 129. 1. 87 BVI 149. 1. 88 BVI 150. 1.
