Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
68 . I. TÖTH ZOLTÁN egy másik ember által meggátolja, ebben rejlik : biztosítani mindenki számára a létszükségletet a munka teljes szabadsága által és lehetőséget nyújtani mindenki számára termelőtőke szerzésére, ami ugyanakkor munkaeszköz is legyen. . . . Egy jól megszervezett társadalom kötelessége minden tagjának előbb földet adni, azután a föld megműveléséhez szükséges tőkét. A föld bekebelezése a kisszámú előjogosok által a társadalom örökségéből kiszorított tagjait nyomorba juttatja . . ,«6 8 Bälcescu egy lépéssel tovább megy 1848-i álláspontjánál, most már váltság nélkül kívánja földhöz juttatni a parasztságot, és hitelellátására egy földhitelintézet felállítását javasolja. Miközben irodalmi tevékenységével próbálja helyettesíteni az emigráció tehetetlenségét, testi állapota rendkívül megromlik, régi tüdőbaja elhatalmasodik rajta. Ágynak dől, de közben folyton foglalkozik nagy politikai tettnek szánt művével, Mihály vajda történetével, melybe belefoglalja egész politikai hitvallását. Amikor hírét veszi Napoleon államcsínyjének, vérömléseket kap és állapota aggasztóan megromlik. A délfranciaországi Hyères szigetén ápolják. Betegágyán is minden gondolata hazájáé. »Miért ne fordítanék egész szeretetünket egy nagy és el nem múló tárgyra? És mi lehet egy ember számára nagyobb, mint a haza?«69 Hyèresi súlyos napjaiban himnuszt zeng a szabadságról : »Lelkem mégis dicsőít téged, isteni szabadság s bár a vérengzés emberei fekete lepellel takarták el édes arcodat, (ez az arc) mégis hiszi, hogy eljön a boldog nap, a győzelem napja, amikor az egész emberiség felkel, hogy szétszaggassa a leplet és ellenségeid megkövülnek napfényének láttára.« Amikor a szabadság végső diadalt arat — folytatja Bälcescu — ,»nem lesz többé ember s nemzet rabsorban, nem lesz ember ember ura, sem nép más nép ura, csak az Igazság és Testvériség uralkodnak!«70 A román nép semmi jót sem várhat a kormányoktól, hiszen a török is a »piláfot« a reakciósoknak adta, míg a forradalmároknak csak »rúgást« juttatott,7 1 — hanem a felszabadító harcot, »természetes szövetségeseivel, vagyis a népekkel, nem pedig a kormányokkal« együtt, kell megvívnia. A kormányok kegye csak pillanatnyi sikert jelenthet, de a megoldást csak a forradalom hozhatja meg.«7 2 A jövő forradalma megoldja a nemzetek szabadságának kérdését, is. »A vér mindaddig szüntelenül folyni fog, míg Európa térképe át nem alakul ; a hódításra, a nemzeti jogok eltiprására felépített országok össze fognak roppanni, a nemzetek ki fognak egészülni szabadságukban és a népek szent szövetsége létre fog jönni.«73 A népek összefogásában legtöbb figyelmet a magyar-román viszonynak szentel. »E két nemes nép, melynek annyi érdeke kötelességükké teszi, hogy testvériesen éljenek együtt, egymást töri szét Ausztria hasznára.«74 »így a románok és a magyarok 1848-ban egymás ellen harcolva, ugyanazon téves elvekből indultak ki és ugyanazon iga alá estek.«7 5 A két nép megértését akadályozza a magyar uralkodóosztályok dölyfe és hatalomvágya. Már Debre-88 1. m. 58. 1. 8S Gàndirea П1. 344 1. 70 Istoria Românilor sub Mihaiu Vodä Viteazul. 2. kiad. (A. I. Odobescu). Bucuresci 1887. XIII. 71 1. Ghica: Amintiri 482. 1. 78 1. m. 555. 1. 73 Opere I. k. 2. r. 103. 1. 74 MV 26. 1. 75 1. m. 298. 1.
