Századok – 1953
Tanulmányok - Tarlé; J. V.–Pankratova; A. M.–Tretyakov; P. N.: A Magyar Történész Kongresszus 52 - I. Tóth Zoltán: Bălcescu Miklós 52
BÄLCESCU MIKLÓS 67 ményre a lengyelekkel, Mazzinival, Louis Blanc-nal, a magyar emigránsokkal felvett kapcsolatai sem. Elvesztvén reményét az emigráció megszervezhet őségében, Bälcescu irodalmi úton kísérli meg befolyásolni és vezetni száműzött honfitársait. Egy folyóirat létrehozásán fáradozik. A Románia Yiitoare (A jövő Romániája) egyetlen száma I860 novemberében jelenik meg. A forradalomból azt a tanulságét vonja le, hogy az összes románok összefogásának és egységes akciójának hiányában és amiatt kellett elbuknia, mert nem fejlődött kifejezett népmozgalommá. »Az 1848-as forradalom a népért volt ugyan, de nem volt népcsinálta forradalom.«61 A jövő forradalma »nem korlátozódhatik többé arra, hogy a románok szabadok, egyenlők, föld- és tőketulajdonosok legyenek ... A forradalom nem fog megállni a belső szabadság követelésének határánál, melyet a külső szabadság, az idegen uralom alóli felszabadulás nélkül képtelenség elérni, hanem nemzeti egységet és szabadságot fog követelni. Jelszava Igazság, Testvériség, Egység lesz ... És csak lia a szent háború megmenti a nemzetet az idegenek nyomása alól és visszahelyezi szabadságába és egységébe, lesz képes a nép gyűlése, az alkotmányozó nemzetgyűlés békében megvalósítani az összes politikai és társadalmi reformokat, melyekre szüksége van és megalapozni a demokrácia uralmát, a nép uralmát a nép által.«62 A román nép azonban nem csak saját erejére számíthat, össze kell fognia a szabadságukért harcoló összes elnyomott népekkel. »A győzelem, az igazság napja közeledik, amelyen a népek felkelnek, hogy elsöpörjék a zsarnokok maradványait a föld színéről. Akkor ti is egy emberként felkeltek és megkezditek a nemzeti harcot, a felszabadulás harcát. Akkor nem lesztek többé egyedül az ellenséggel szemben, Európa összes népei segítségetekre sietnek és együtt lesznek veletek, akkor valamennyien megérzik, hogy egy az ellenségük és együtt kell a harcot megvívni ellene«.63 »A jó román kézikönyve« című munkájában Bälcescu hibáztatja a havaselvei forradalmat, amiért nem kiáltotta ki a köztársaságot. Ugyanis a nép kormányzás közben, szabad intézményekben szerzi meg a szükséges politikai tapasztalatokat és — mint írja — »zsarnokság alatt nem lehet felvilágosítani a népeket«.64 Legkitűnőbb munkája 1850-ben »A dunai fejedelemségek gazdasági kérdése« cím alatt jelent meg.65 A parasztkérdéssel foglalkozó munkát Bälcescu »bárdcsapásoknak« szánta a Regula mentül Organic és a bojárok ellen,66 akik »az ország nyilt' sebei és rákfenéi«, rosszabbak, mint, a törökök és a tatárok.67 Bälcescu kifejti, hogy a paraszt földhözjuttatása erkölcsi, politikai és gazdasági szükségszerűség. »Úgy gondoljuk, a társadalom baja, a javak szélsőséges egyenlőtlensége, nem a tulajdon elvéből következik ... A törvény feleljen meg az általános haladás követelményének, vagyis terjessze ki a föld használásának, a birtoklás alapjának jogát és korlátozza a visszaélés lehetőségét vele, vagyis a monopóliumot és az előjogot. Az eszköz, mely elhárítja a javak túlnagy egyenlőtlenségét és az akadály, mely az embernek kizsákmányolását 61 BVI 159. 1. 62 Opere I. k. 2. r. 106-7. 1. 63 I. h. 64 Manualul bunului román. Ed. P. V. Haneç. Bucureçti. 1903. 65 Magyarul : BVI 51 — 122. 1. ee Ghica: Amintiri 507. 1. «' Opere I. k. 2. r. 12. 1. 5*
